A nyugiüveg

2014-10-20 | Szirkablog

Egy csomó külföldi lapon láttam már a “nyugiüveget,” ami kicsit olyan, mint egy saját készítésű hógömb, nagyobb flakonban vagy üvegben, és arra használják, hogy ha egy gyerek kibukik, akkor ezzel vonul félre, és míg a felrázott üvegnek az aljára ülnek a benne úszkáló holmik, addig a gyerek is megnyugszik.

Hát nálunk ilyen “ülj be a szobádba és nyugodj meg egyedül” (lásd még büntetőszék) nincsen, valahogy nem merült fel rá az igény egyik részről sem, de a hógömböket meg a saját készítést szeretjük. Hogy miért nem csináltuk meg nagyon sokáig, azzal kapcsolatban eszembe jut, amit egy amerikai barátom mondott, amikor hozzá látogatva elhűltem a kinti árakon és megkérdeztem, hogy milyen érzés volt neki nálunk, hogy mindent sokkal-sokkal olcsóbban megvehet. A szemembe nézett egy pillanatig, hogy jól értette-e a kérdést, aztán azt mondta:

– Nem volt olyan érzésem, hogy mindent megvehetek.

Ez kb. húsz évvel azután történt, hogy a mintegy 10 féle csokira terjedő választékból két forintért vettem magamnak a sportszeletet és éppen azt éltem meg, hogy jönnek az új boltok a rengeteg új árujukkal, és nem azt, hogy nálunk mennyire “nem lehet kapni semmit.” Azóta elröpült újabb húsz év, de mindent azért most sem lehet nálunk kapni, így kimaradunk néhány izgalmasnak ígérkező projektből, amit “a sarki háztartási boltban kapható legegyszerűbb dolgokból” lehet összeállítani, csak mert messze van a sarok. (A másik ok, hogy egy csomó minden van fejben-tervben és kb. 5% jut el a megvalósulásig, de ez sokkal prózaibban hangzik.)

Szóval állítólag a legtutibb nyugiüveg alapanyag a nagy kiszerelésben kapható, vízben oldódó, átlátszó, zselés ragasztó, csillámos vagy sima változatban. De inkább megmutatom, hogy mi hogy csináltunk kétféle változatot.

Hozzávalók:

Keverő pálcák, hajzselé, sima falú, magas üveg (fogalmam sincs, mit keres benne a ceruza, ettől függetlenül kisebbekkel műanyag flakont használjunk), vízben oldódó, átlátszó ragasztó (kicsit sűrűbb, mint a víz) , csillámpor, egyéb flitterszerű apróságok, kíváncsi gyermek.

Mivel nem tudtuk, mi hogy működik, először csak egy kicsit tettünk bele mindenből, hogy lássuk, mennyire kell hígítani vagy sűríteni. Kb. egy teáskanálnyi extra erős hajzselé elég volt az egész üveg vízhez. Kicsit nehezen kavarodott el, de aztán szépen úgy maradt, nem csomósodott össze, nem ragadt az üveg falára vagy a lebegő dolgokra, úgyhogy szuper. Ha igazi nyugiüveget akarnék csinálni, hajzselét használnék, mert jól lassítja a kavargást. És ha lehet, színtelent, mert még ez a sárga is rontja a csillogási hatást.

Ármint marhára nem hatja meg, milyen remekül lassít a zselé,

neki a gyorsan kavargó, átlátszó tetszik (a Szirkáé).

A másik üvegbe ugyanígy kezdtük, csak ragasztóval. Ez nem sűrített jól, ráadásul pár óra alatt leoldotta a festéket az egyik csillagról és ettől elszíneződött a víz is. Gyorsabban leülepednek benne az apróságok, addig viszont szebben kavarog, olyan igazi csillámvihar élményt ad, amit a hógömbökben szeretünk.

Ja, és a nagyobb vackok szinte azonnal lezuhannak az aljára.

Itt még látható, hogy a hajzselé nem oldódott fel teljesen.

És hogy milyen jól választottunk üveget.

Meg kíváncsi gyermeket.

Korábbi Szirka cikk | Újabb Szirka cikk