5 tipp a Down-szindrómás gyerekek szobatisztaságra szoktatásához

2014-01-04 | Down gyereket nevelek| Fejlődési területek| Önellátás fejlődése| Szobatisztaság

Azoknál a Down-szindrómás gyerekeknél, akikkel nem gyakorolják a csecsemőkori segített szobatisztaságot, a bilire szoktatás akkor kezdődhet, ha az ehhez szükséges készségeik kialakultak. Vannak, akiknél ennek a módjában nem kell lényegesen eltérni attól, ahogy a tipikus fejlődésű gyerekeket vezetik rá a szobatisztaságra. Néhányuknál azonban a szülő intenzívebb részvételére van szükség.

 

 

Mit tegyünk?

 

A bilire szoktatás konkrét lépéseivel kapcsolatban a források némileg eltérnek, de a közös halmazuk nagy vonalakban a következő:

 

1, Akkor kezdjünk a bilire szoktatáshoz, amikor a gyerek az érettség jeleit mutatja, minimálisan annyit, hogy egyszerű utasításokat megért, néhány egyszerű dolgot valamilyen módon közölni tud és néha száraz marad a pelenkája – és ha a szülő is késznek érzi magát a feladatra.

 

2, Figyeljük meg a gyerek ürítési szokásait és ritmusát. Vannak, akik azt javasolják, hogy 3-6 napon át táblázatba jegyezzük le, hogy mit találtunk a 20-30 percenként ellenőrzött pelenkában.

 

3, A megfigyelt mintázatnak megfelelően vigyük ki rendszeresen a bilire. Vannak, akik szerint kétszer olyan gyakran érdemes kivinni, mint ahogy magától ürít (tehát ha óránként pisilt, akkor fél óránként vigyük ki). Többen javasolják, hogy a bilizések között adjunk a gyerekre bugyit. Amikor elindulunk vécézni, mindig mondjuk el, mi következik és ha a gyerek nem beszél, jellel is mutassuk neki, hogy mi következik (pl. két oldalt megpaskoljuk a csípőnket, ahol a pelenka lenne rögzítve).

 

4. A bilin vagy a vécén üljön biztonságosan, talpát és combját kényelmesen megtámasztva. Eltérnek a javaslatok abban, hogy mennyi ideig maradjon ülve (maximum 5 percnél nem érdemes feljebb menni) és hogy milyen mértékű szórakozás kapcsolódjon a bilizéshez (a gyerektől függ, hogy mi az, ami segít neki ellazulni és mi az, ami eltereli a figyelmét).

 

5. Többen javasolják a jutalmazást, sőt egyesek jutalomfalatokat. A jutalmazással kapcsolatos döntéseknél tudni kell, hogy

 

a, a jutalmazás akkor segíti legjobban egy viselkedésforma ismétlődését, ha nem minden alkalommal jutalmazunk, amikor megtörtént.

 

b, a külső jutalom képes átvenni a belső motiváció szerepét, vagyis kineveli a gyerekből (vagy a felnőttből) a belső igényt, hogy a saját maga kedvéért csináljon valamit (mi pedig önállóságra akarunk nevelni)

 

c, a szobatisztasággal kapcsolatos jutalmazásnak (aminek elmaradása egyfajta büntetés) tipikus fejlődésű gyereknél nem kívánatos következményeit találtak (lásd a folytatásban)

 

Sok szülő viszolyog is attól, hogy gyerekével szemben a jutalomfalatokkal megerősítő idomár szerepében lépjen fel és megelégszik azzal, ha a bilizés kellemes, ellazult állapotban zajló, pozitív élmény, de nem övezi különösebb felhajtás.

 

A szobatisztaság lépéseinek megértését és újbóli felidézését képekkel is segíthetjük

(az NDSS ajánlásában szereplő képek alapján)

 

források: [1] [2] [3] [4]
további hasznos infó angolul: [5] [6]

Vélemény, hozzászólás?