Mit hoz a jövő? Munka és lakhatás
2013-12-04 | Down babám született| Mire számíthatunk
Munka
A munka Down-szindrómával egyáltalán nem lehetetlen. Vannak, akik jól tudnak figyelni a mások számára egyhangúnak tűnő feladatokra, vannak, akik emberekkel szeretnek foglalkozni, de akadnak a Down-szindrómások között kreatív foglalkozásokat űzők is. Így a legváltozatosabb szakmákban és hivatásokban találjuk meg őket: pék, pincér, kertész, ápoló, táncos, festő, ruhatervező, színész, pedagógus asszisztens, jelnyelvi tanár, riporter, sőt önkormányzati képviselő és polgármester. (A konkrét példákat lásd itt.)
A Down-szindrómások munkába állását általában nem a képességeik akadályozzák. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya azonban minden országban alacsonyabb, mint a többségi munkavállalóké, Magyarországon még az uniós átlagnak is csak töredéke (A KSH 2012. májusi jelentése szerint 2011-ben 20% alatt volt, szemben a változatlan munkaképességűek 60%-ával) . Ennek a kedvezőtlen helyzetnek a megváltoztatására irányulnak az olyan rendelkezések, mint a 20 főnél több munkavállalót alkalmazó cégek rehabilitációs járuléka, és ezen dolgozik számos civil szervezet is, köztük a Down Egyesület vagy a Salva Vita Alapítvány. A Salva Vita és a Down Alapítvány képzéseket is szervez, amelyeken a Down-szindrómások szakmát tanulhatnak vagy az önálló életre készülhetnek fel. Azt, hogy a fogyatékos emberek jobb munkavállalók, ma már a magyar tapasztalatok is megerősitik.
Down-szindrómás pincérek egy kávézóban. Fotó: Klaus Morgenstern/Beniva
Lakhatás
A Down Alapítvány jelenleg három olyan kiscsoportos lakóotthont működtet, ahol néhány felnőtt közösen él együtt segített önálló életet társasházi lakásokban ill. családi házban. Ez azt jelenti, hogy csak ahhoz kapnak segítséget, amihez valóban segítségre van szükségük, egyéb területeken önállóságot élveznek. A nyílt munkaerőpiacon, védett munkahelyen vagy az alapítványnál dolgoznak, gondnokok és gondozók segítségével, családként élnek együtt. A lakóotthonok tapasztalatából leszűrhető, hogy a segített önálló élet nem csak a jobb képességű és/vagy a jobb anyagi helyzetben levő Down-szindrómás felnőtteknél valósítható meg, hanem gyakorlatilag bárkinél. A lakóotthonokból néhány ember (jelenleg három pár és négy egyedülálló személy) költözött – az alapítvány “Salsa” programja által támogatva – saját vagy bérelt lakásba. Ők szinte teljesen önállóan élnek, szükség szerint heti 1-2 alkalommal látogatja meg őket a segítő.
