Különböző családok, különböző gyerekek

2013-11-28 | Down babám született| Ki segíthet?| Más szülők

Down-szindrómás gyereke bárkinek születhet, és ez az esemény nem teszi egyformává az egyébként különböző mentalitással, kommunikációs stílussal, politikai és világnézeti meggyőződéssel rendelkező családokat. Nem lesznek tőle “Down-szindrómás családok”.

Amikor egy Down-szindrómás kisbaba születik, a szülők gyakran tanácstalanok a váratlan helyzetben és nagyon sokat segíthet nekik, ha más Down-szindrómás gyereket nevelő szülőkkel is találkoznak. Jó azonban reálisan látni, hogy milyen segítségre számíthatunk és milyenre nem.

Egy Down-szindrómás gyerek érkezésével egy családban nagyjából az történik, ami mondjuk egy elsőgyerekes családban: gyökeresen megváltozik az életük és erről tudnak tapasztalatokat cserélni más, gyerekes családokkal, de az élményeik, elvárásaik, meggyőződéseik nem lesznek azonosak az övékével.

A családok közötti különbségek azt is jelentik, hogy a Down-szindrómás gyereket nevelő szülők nem képeznek egy közös platformot, egy nagy, homogén halmazt, nincs mindenről ugyanolyan véleményük, nem ugyanazt akarják sem maguknak, sem a gyerekeiknek – és nem feltétlenül lesznek jó barátok attól, hogy az egyébként szintén különböző gyerekeiknek egyaránt 47 kromoszómája van. A legtöbben őszinte segítő szándékkal fordulunk egymás felé, de emberek vagyunk, különböző emberek.

A Down-szindrómás gyereket nevelők között sem fogunk mindenkit jó fejnek találni, minket sem fog mindenki szeretni. Találkozni egymással mégis érdemes, hiszen egy teljesen tanácstalan helyzetben még az is értékes támpont lehet, ha olyan példát látunk, amit egész biztosan nem szeretnénk követni. Ráadásul a sokszínűségben elég nagy eséllyel találunk hozzánk hasonló értékrendű, gondolkodású, igazi jó barátokat, akikkel csak összehoz, de nem az tart össze, hogy Down-szindrómás gyerekünk van. Az első hetekben ezt még talán nehéz elhinni, de a Down-szindrómás gyereket nevelők élete nem a Down-szindrómáról szól.

A személyes találkozásoknál, de az írott beszámolók olvasása során is érdemes abból kiindulni, hogy minden család és minden Down-szindrómás gyerek különböző. A mi gyerekünk nem fog azzá a nagyobb gyerekké válni, akit abban a másik családban látunk. Más személyisége van, más tapasztalatok érik – a Down-szindrómás gyerekeket is sokféleképpen lehet nevelni – és nagyon valószínű, hogy egészen másképp fog fejlődni. Néhány dologban talán lassabban, néhány másikban talán gyorsabban, néhányban minden bizonnyal teljesen más irányban. Kezdetben nehéz elkerülni, de jó, ha már ekkor is tudjuk: az összehasonlítgatásnak semmi értelme. Sem a tipikus fejlődésű gyerekekkel, sem más Down-szindrómásokkal. A mi gyerekünknek a saját fejlődési ívét kell bejárnia, nem valaki másét. Ő nem egy hibás példány egy másik, “jobban fejlődő” gyerekből, hanem tökéletes példány saját magából. Talán másmilyen, mint amilyennek vártuk, de pont olyan, amilyennek lennie kell.