A Down-szindrómások értelmi teljesítményére ható zöldtea kivonat tudományos vizsgálata

2017-01-27 | A gyógyítás esélyeiről| Értelmi fejlődés| Fejlődési területek| Ténytár

A The Lancet Neurology tudományos folyóirat 2016. júliusi számában adták hírül spanyol kutatók, hogy a zöldtea EGCG kivonatával sikereket értek el Down-szindrómás felnőttek értelmi teljesítményének javításában. Érdemes közelebbről megvizsgálni, pontosan mit és hogyan vizsgáltak, és mit is jelentenek konkrétan ezek az eredmények.

Kis kitérő: Mit köszönhetünk a rómaiaknak tudományos vizsgálatoknak?

Ahhoz, hogy egy vizsgálat tudományos szempontból mérvadó legyen, számos feltételnek kell eleget tennie. A sok körülményeskedés azért szükséges, mert nem egyszerűen meg akarjuk mérni, hogy kettő közül melyik csoport számolt, olvasott, csoportosított, emlékezett vagy csinált bármi mást ügyesebben, de azt is szeretnénk tudni, hogy ez miért alakult így – ez pedig közvetlenül nem mérhető.

Egy tudományos vizsgálatban az számít eredménynek, ha a valódi kezelésben részesülő és a placebo csoport között szignifikáns különbségeket tudnak felmutatni. A “szignifikáns különbség” itt nem azt jelenti, hogy “ég és föld a kettő,” hanem hogy az alkalmazott statisztikai módszerek szerint minimális annak az esélye, hogy a különbség pusztán a véletlennek tudható be. Arról a vizsgálati elrendezés (a véletlenszerű csoportbeosztás, a csoportok tulajdonságainak kiegyensúlyozása valamint a kettősvak feltétel) hivatott gondoskodni, hogy a lehető legvalószínűbb legyen, hogy az eltérést éppen az alkalmazott kezelés okozta (nem pedig a kiválasztás, a csoportok egyéb tulajdonságai vagy bármely résztvevő elvárásai).

Valójában azonban nem is arra vagyunk igazán kíváncsiak, hogy ennek a vizsgálatnak a résztvevőivel konkrétan mi történt, hanem igazából azt szeretnénk tudni, hogy a többiekkel mi fog történni, ha ugyanebben a kezelésben részesülnek. Érdekes ugyan, hogy ezek közül a Down-szindrómás felnőttek közül sikeresebben oldottak-e mindennapi feladatokat azok, akik zöldteakivonatot fogyasztottak, de még érdekesebb, hogy érdemes-e zöldteakivonatot szedni, ha Down-szindrómások vagyunk, vagy van-e értelme adni belőle a gyerekünknek.

Pontosan ez az, amit egy tudományos vizsgálat sokkal jobban meg tud becsülni, mint egy anekdotikus példa, amiben “Kovácsnéni bevette és rettenetesen kigyógyult mindenből.” Még ha Kovácsnéni tényleg létezik, tényleg bevette és tényleg meggyógyult is, akkor sem tudjuk, hogy aki nem az akkori Kovácsnéni, az szintén meggyógyul-e tőle. Hangsúlyozva, hogy a tudományos becslés is becslés, a Kovácsnéni-szintű “vagy igen vagy nem, egy próbát megér” becslésnél azért jóval megalapozottabb, legalább a “100-ból 95 esetben” szinten áll. Minden hibájával, ormótlanságával, rugalmatlanságával és esendőségével együtt ennél objektívebb módszerünk az összefüggések felderítésére egyelőre nincs.

Hogyan végezték a vizsgálatot?

A vizsgálat 16-34 éves korú Down-szindrómások körében folyt, akik vállalták az értelmi fejlesztésben való részvételt és a kapott készítmény rendszeres fogyasztását. A vizsgálatban nem vehettek részt azok, akiknél valamilyen betegség vagy más körülmény befolyásolhatta az idegrendszer működését vagy a hatóanyag felszívódását – ezzel a vizsgálat eredményét.

A résztvevőket véletlenszerűen két csoportra osztották úgy, hogy a nemek és az IQ eloszlása hasonló legyen. Az egyik csoport tagjai a vizsgálat során EGCG tartalmú zöldteakivonatot kaptak, a mások csoport placebót (rizslisztet), mindkettőt ugyanolyan külsejű kék kapszulában. Azt, hogy ki kapja a hatóanyagot és ki a placebót, sem a résztvevők, sem a vizsgálatot lefolytató kutatók nem tudták egészen a vizsgálat lezárásáig. (Ez a kettősvak elrendezés, amivel az elvárások befolyását igyekeznek kiküszöbölni.)

Minden résztvevő vállalta, hogy heti 3 alkalommal 30-50 perces értelmi fejlesztésben vesz részt az otthonában vagy a Katalán Down-szindróma Alapítványnál, ezt azonban egyik csoport tagjai sem tudták betartani: az EGCG csoport átlagosan heti 1,8 alkalmat teljesített, a placebo csoport 2 alkalmat.

A vizsgálat egy hónapos bevezető szakasszal indult, amely során mindenki placebót kapott (erről csak a kutatók tudtak, a résztvevők nem) és megismerkedett az értelmi fejlesztéshez használt számítógépes programmal. Ez után következett a tulajdonképpeni kezelés, 12 hónapon át. Méréseket végeztek a vizsgálat kezdetén, 3, 6, 12 hónap után (ez után nem kaptak tovább sem kapszulákat, sem értelmi fejlesztést) és további fél évvel később. A mérések elsősorban a Down-szindrómások értelmi teljesítményére irányultak, de vizsgálták többek között az agy esetleges szerkezeti változásait, a testsúly ingadozását, vérképet stb.

Milyen eredményei lettek a vizsgálatnak?

A kutatók sok mérést végeztek, többféle eszközt, tesztet, skálát használtak. A legtöbb nem mutatott különbséget a két csoport között, így nem volt eltérés például a nyelvi vagy a társas készségek terén, az értelmi teljesítmény alábbi három fontos területén azonban megtalálták ezt a bizonyos szignifikáns különbséget.

1. Válaszgátlás

A válaszgátlás az automatikus reakciók szükség szerinti leállítását, a rugalmas feladatváltást és a zavaró körülmények kizárását jelenti. A végrehajtó funkciók közé tartozik, vagyis azokhoz a készségekhez, amelyek a magasabb rendű gondolkodáshoz és saját viselkedésünk hatékony szervezéséhez elengedhetetlenek: Ha meg akarunk valósítani egy célt, tudnunk kell kizárni azokat az ingereket, amelyek eltérítenek a céltól és tudnunk kell rugalmasan változtatni a viselkedésünkön, ha a körülmények úgy kívánják.

Azok, akik az értelmi fejlesztés mellé zöldteakivonatot kaptak, az ilyen feladatokat nem csak pontosabban oldották meg, hanem gyorsabban is (lásd az ábrát).

2. Vizuális mintázatfelismerés

Ez a teszt a vizuális munkamemória teljesítményét méri. A vizuális munkamemória felelős a képi információk rövidtávú tárolásáért, a képi információkkal való mentális műveletekért, legyen az látott kép vagy elképzelt. Magában a vizsgálatban szavakkal nem igen leírható, pl. kínai írásjegyekhez hasonló ábrákat mutatnak, majd azt tesztelik, hogy a vizsgálati személyek kettő közül felismerik-e, hogy melyiket látták már.

Ennek a készségnek a fejlettsége szerepet játszik a szófelismerésben is. Más vizsgálatokból azt is tudjuk, hogy egyéb eredetű értelmi fogyatékosságoktól eltérően a Down-szindrómások a vizuális munkamemóriával képesek kompenzálni a verbális memória hátrányait az olvasás során.

3.  Funkcionális tanulás

A környezethez való alkalmazkodás egyik összetevője a funkcionális tanulás. Ide tartozik az olvasás, írás, matematika, és mindennapi önállósághoz szükséges olyan készségek, mint az óra leolvasása, rövid jegyzetek készítése, aprópénz kezelése stb.

A hatások olyan tartósnak bizonyultak, hogy még fél évvel a kezelés abbahagyása után is mérhetőek voltak.

Jóllehet az agyi képalkotó eljárásokkal nyert adatok statisztikailag nem voltak ennyire “erősek” (fMRI felvételt 10-10 emberről készítettek mindkét csoportban és voltak, akik bemozogtak), mégis ki tudtak mutatni szignifikáns különbséget: A zöldteakivonatot fogyasztóknál az agyi hálózatok összekapcsoltságának növekedését tapasztalták, leghangsúlyosabban a magasabb rendű gondolkodásért felelős frontális régióban (homloklebenyben).

További fontos eredmény az is, hogy káros mellékhatások nem jelentkeztek.

Mennyit érnek ezek az eredmények?

Azt semmiképpen nem mondhatjuk, hogy a Down-szindróma okozta tanulási nehézségek a zöldtea kivonat hatására megszűnnének, vagy hogy a Down-szindrómásokat ez a hatóanyag “kigyógyítaná” az értelmi lemaradásból. Annak a megítélése némiképp szubjektív, hogy három értelmi funkció javulása kevés-e vagy épp elég. Maguk a szerzők úgy nyilatkoztak, hogy szerintük a vizsgálat  alátámasztja a zöldteakivonat felhasználhatóságát a Down-szindrómások életminőségének javításában, és azt remélik, hogy a felnőtteknél mért kisebb pozitívumokat meghaladják majd a gyerekek vizsgálatának eredményei.

Akármennyire értékeljük is a zöldteakivonat hatását jelentősnek, az mindenesetre tény, hogy ehhez hasonló, a tudományosság próbáját kiálló eredményeket semmilyen más gyógyszer, vitaminkészítmény vagy táplálékkiegészítő nem tud felmutatni, sőt a gyógypedagógiai és terápiás eljárások egyike sem rendelkezik hasonló tudományos bizonyítottsággal.

Kép innen