unokatestvére; megyférfi

2016-05-31 | Szirkablog

Beszélgetünk arról, hogy kórházban, orvosnál nem megszokott dolog, hogy az egész család elkísérje a beteget és hogy ennek mi lehet az oka. András felveti, hogy a sámánok nyilvánosan praktizáltak, de mielőtt ezt megvitathatnánk, Ármin megszólal:
– A sámán kedves volt. Az unokatestvére, a sátán az nem.

Eperszedés a teraszon

Egész kosárral lett

Hajat mostam, nagy turbánnal megyek be.
– Anya egy múmia! – kacag Szirka.

Rollerrel gurulunk az oviba, egy nagy lejtőre kikanyarodva Ármin megkérdezi:
– Ez már az Istenhegyi? Isten neki!

Kirándulni indul

Rájövök, mitől lett olyan szakadós a palacsinta, kihagytam belőle a tojást.
– Annyira fáj a fejem, hogy nem tudok rendesen odafigyelni – magyarázkodok.
– Koncentálni inkább – próbálja a szókincsemet fejleszteni Szirka.

Cserebogarat találtunk a patakparton. Ármin megkérdezte tőle, hogy megérintheti-e és finoman megérintette a hátát. Később aztán megfogta, másztatta magán és elnevezte Tamásnak.

Ármin egyik barátja megnézte a Csillagok háborújának több részét is, beszélgetnek róla. Még Márkus gyerekkorából van két könyvünk a régi szereplőkről, meg pár Lego figura. A Lego katalógusokban is látja, de kb. ennyi infója van a dologról.

Szirka, játszunk Csillagok háborúját?
– Nem! Az fiús.
– Dehogy is. Van benne egy hosszú hajú férfi. Meg királynő. Leszel a jók királynője? Én meg egy fejvadász és elkapnak minket a szőrmedvék.

Darth Maul (Dátmaul)

Ármin az udvaron találkozott egy kis egérrel, felvillanyozva törték a diót, vitték a luk elé, Szirkában meg beindult a névadó-modul. Először csak Cin-cin volt, aztán Sajti pajti, végül Papsajt.

Esküvői fotózást látunk, Szirka megfejti a látványt:
– Megyasszony meg megyférfi!

Szirka űrhajója, oldalszárnyakkal, ajtóval, ablakokkal

Régóta járunk könyvtárba és nagy lelkesedéssel, de a hivatalos részét mindig én intézem, a gyerekek legfeljebb felrakják a pultra a könyveket. Tanakodok otthon a polc előtt, hogy nem olvastunk el még valamit és mindjárt lejár. Nem tudom, honnan, de Szirka tudja a megoldást:
– Hosszabítjuk meg!

Szirka jön ki reggel a nappaliba, egy szál pizsama felsőben.
– Hol a pizsama nadrágod? – kérdezem csodálkozva.
– Elveszett! – mondja keserves képpel.

Az élet egyik értelme: heverészni a napsütötte fűben, amíg jól esik

Szirka magyaráz:

– Anya, Kesszer írta a könyvet és azt mondta benne a lány, hogy agyő, az mit jelent.

Ármin elmeséli, milyen volt a kertben:
– Olyan mélabús. És minden hamuszürke volt.

Rumini-hatásra Ármin épített egy hajót rakománnyal, legénységgel. Minden részlet a saját találmánya. Engem leginkább a kocka alakú dobozok döbbentettek meg: honnan tudta, hogy kell kockát csinálni? Az árbocot nem sikerült rögzíteni, megkérdezte, nincs-e valami ötletem. Annyit mondtam, hogy én azt is papírból csinálnám és már meg is oldotta.

Szélkirálynő 1.

Szélkirálynő 2.

Nálunk az ételek egyik fő jellemzője, hogy az élelmiszeripar kincseit kevéssé aknázzuk ki, alapanyagokból főzünk. A másik pedig, hogy ami éppen van, abból valamit. Az ételeknek – pár klasszikustól eltekintve – általában neve sincs. Mondjuk egy tipikus “Mi az ebéd?”- válasz ez: “Darált hús padlizsánnal, gombával, hagymával, füstölt szalonnával. Apa meg rizst párolt, azt is lehet hozzá kérni.”
Így aztán szegények ilyen helyzetekbe keverednek:

– Mi volt az uzsonna, Szirka?
– Kenyér – feleli vádló hangon.
– Magában? Mi volt rajta?
– Valami furcsa, kerek dolgot tettek rá.
– Milyen színű volt?
– Rózsaszín – mondja olyan komolysággal, mintha valami szörnyű rémtettet leplezne le. (Lehet, hogy a parizer az is.)

Telefonon beszélek valakivel bográcsozásról, Ármin is hallja, csak nem mindent ért.
– Mi az a slampec?

A jó oldala a dolognak meg ilyen: