Szép idő; ragadozó

2017-08-12 | Szirkablog

– Jó volt vele – mondja Szirka egy ismerős gyerekről. – Kicsit az agyamra ment, de így is jó volt.

 

Laboratórium (Ármin)

       
 

Ármin továbbra is folyamatosan költ, egy mostanábai gyöngyszem:

 

A balatoni búza dala
(rekedt hangon rappelve)

 

Szántódon
szántódom,
körülvesz a gabona-
zenebona.
Hangomat hallatom,
hogy visszhangzik bele a Balaton.
Júliusra annyira elsorvadok,
hogy magamat aratom.

 

 

Szellemtánc (Szirka)

 

Nyaralás közben Lénáról (10 hónapos unokahúguk) álmodtam. Szirka örömmel kérdezi:
– És hogy van Léna?
Magyarázom, hogy csak álmomban láttam, igazából nem találkoztunk.
De nem a realitás a fontos, mert amikor egy pici, cuki tengeri csillagot találunk, az is pont elég, hogy Léna jusson eszébe, és megint rákérdezzen.

 

 

A kerti zsúr (Szirka, Éva néni szülinapjára)

 

– Addigvárium? Hangzatos – mondja Ármin, szórakozottan tekergetve egy bűvös kockát. Amit nem is akar rendesen kirakni, inkább mintákat csinál rá.

 

 

Jéglények (Szirka)

 

András elkap a hálószobában egy szúnyogot.
– Ha ezt a nyelveddel csinálnád… – kezdem.
– Felléphetnél a cirkuszban… – folytatja Ármin.
– Mint nyelvész! – fejezi be Szirka.

 

Kert (Szirka)

 

 
Ármin talál egy régi kindertojás figurát. Tudja, hogy valami ismert alak, de nem jut eszébe a neve.
– Mi is ennek a neve? – kérdezi.
– Márió.
– Én Szkandi Bobnak fogom hívni – feleli lágy mosollyal vizsgálgatva a figurát. Aztán elindul vele játszani, látszik, hogy még fog ma egy-két dolog történni Szkandi Bobbal (lánykori nevén Márió). Az ajtóból még visszakérdez:
– Hogy hívják a zöldet?
– Luigi.
– Julcsi – nyugtázza és kezdődnek a kalandok.

 

 

Iskola, az asztalok alatt minyókákkal (Szirka)

 

Szirka szokás szerint fejből rögtönöz mesét, az egyiknek az a címe, hogy “Robin a hódok között,” egy másikban egy ilyen tájleírásra kapom fel a fejem:
– Opál kék volt a tenger, elefántcsontszínű hullámtarajok csapódtak az ezüstszürke szikláknak.

 

 

balra: Szuperhős, jobbra: Dobogón (Szirka)

 

 
Örömösszeírásnál Szirka mindig bediktálja a “szép időt,” ha esik, ha fúj. Amikor egy különösen durva időjárású, délelőtt kifolyik-belőled-az-emberi-minőség kánikulás, délután leviszi-a-fejedet viharos nap estéjén újra elhangzik az “örültem a szép időnek,” visszakérdezek:
– És mi tetszett benne?
– Hát például a jégeső.

 

Lények (Ármin)

 

Lánctalpas markoló jön fel a ház melletti építkezéshez, én már azon mosolygok, hogy milyen természetes  még a gyerekeknek, hogy ha zajt hallanak, oda kell sietni és megnézni mi az, de akkor Ármin még boldogan kiabálni is kezd:
– Egy tank! Egy tank!

 

Gyakorlat teszi a mestert (Szirka)

 

 
– Hogy hívják a legerősebb zombit? – kérdezi Ármin.
– Nem tudom.
– Izombi!

 

Mozaik 1. (Ármin)

 
Kiránduláshoz készülünk, a gyerekeket kérem meg, hogy hámozzák meg az útra a pici uborkákat. Nem nagyon fűlik hozzá a foguk, de aztán elkezdik azt játszani, hogy a most hallgatott Nemtudomka szereplői az uborkák (akik a mesében tényleg az Uborka folyó partján laknak) és kacagva mondogatják, hogy melyikőjük éppen kit hámoz.

 

 

Egérkék háza (Szirka)

 
Kincskeresős-feladványos játékot játszunk, Árminnak épp ki kell választania, hogy melyik állat nem rágcsáló a felsoroltak közül. Tudja is, hogy a menyét, de még visszakérdezek, hogy akkor az mi.
– Ragadozó. Megragadja a rágcsálni valót.

 

Szirka is megtalálja a saját kérdésére a helyes választ.
– Ááá, derült fel a képe! – kiáltja.

 

 

balra: Szuperhős kutya, jobbra: félkész mozaik (Ármin)

 

 
Ármint hallom, a kontextus nincs meg:

– Most megijedtetek, mert sosem hallottatok még ősorrszarvút énekelni. Ráadásul nem is afrikaiul, hanem magyarul!

 

A jéghegyek világa (Bigfoot és a Jeti, kezükben egy-egy elkapott emberrel + pók, ugyanúgy, Ármin)

 

A benzinkútnál öt lufit kapnak ajándékba, Ármin tanácstalan, hogyan osszák el.
– Majd én elosztom – ajánlkozik Szirka.
– Ötöt hogy osztasz el?! – inkább mondja, mint kérdezi Ármin.
Nem látom, hogy mit csinálnak a hátsó ülésen, de valahogy elosztja.
– De én a narancssárgát akartam! – panaszkodik egyszer csak Ármin. – Ez citromsárga.
– Tessék – mondja Szirka.
– Nekem több van! – Ármin még mindig elégedetlen, hogy nincs jól elosztva.
– Nekem meg kevesebb – válaszol Szirka vidáman.
Ármin végre megérti, hogy nem csak azt választhatta ki, hogy milyen színeket kér, de Szirka neki szánja a többet is. Ilyen az osztozás Szirka-módra.

 

 

Helyesbítés

Korábban tévesen azt állítottam, hogy

 

ezt a rajzot

 

Ármin készítette a Szirka stílusában. A valóság ezzel szemben az, hogy ezt a rajzot Szirka készítette az Ármin stílusában.

 

 

|

Vélemény, hozzászólás?