Simogatós papírmasé
2015-09-22 | Szirkablog
A papírmasé egy csodálatos találmány. Én azért szeretem, mert
1. Az alapanyagok lényegében ingyen vannak.
Kell hozzá
– néhány nem fényes (reklám)újság (nálunk a kerületi újság elsőrangú erre a célra)
– 3 csapott evőkanál liszt egy fél liter vízben felfőzve
– ezen kívül a készíteni kívánt holmitól függően valamilyen műanyag edény, folpack, lufi, tejesdoboz, (esetleg drót és/vagy drótháló, akit ez vonz, engem nem annyira), festék, lakk, teljesen opcionálisan és tetszés szerint.
A csíkokra tépett újságpapírt a langyosra hűlt csirizbe mártjuk, amit mindkét oldalon elsimítunk, hogy a papír mindenhol átnedvesedjen. A nedves papírt folpackkal bevont tál külsejére (vagy levágott tejesdobozra, lufira) simítjuk.
A felvitt papírrétegeket mindig hagyjuk megszáradni, mielőtt új réteget ragasztanánk rá. (Egy rétegen belül is van némi átfedés a fecnik között.) Amikor 5-6 rétegünk van, lefejthetjük a dobozról. A széleket ollóval igazítjuk ki. Ez után érdemes a széleket megvastagítani (lásd a következő fotón), majd még további 3-4 réteget felvinni, de most már minden réteget kívül és belül is vigyünk fel. (A háttérben levő fehér tálak szélét már megvastagítottam és utoljára fehér papírral vontam be.)
A tálak sokkal jobban néznek ki, ha a szélüket kicsit megvastagítjuk. Ehhez átnedvesített fecniket csavarunk össze vékony hurkákká, ezeket a szegélyre nyomjuk és keresztben rájuk fektetett papírcsíkokkal rögzítjük.
2. Több szinten lehet sikerélményt szerezni vele
– az újságokat kis fecnikre kell feltépkedni, ebben már a legkisebbek is tudnak segíteni
– az egy-két réteggel bevont tejesdobozos projektektől a selyempapírból készített, gyöngyökkel kivarrt költeményekig kor-kreativitás-idő-szükség függvényében a legkülönbözőbb kidolgozottságú, a maga nemében mégis komplett végeredményt produkálhatunk.
Ha az alját vágjuk le, szép kis szögletes dobozkát készíthetünk, de ha a tetejét, akkor manóházikót.
Ha az alkotást festéssel szeretnénk díszíteni, érdemes 2 réteg fehér akrill festékkel lealapozni.
Hirtelenjében felhúzott manófalu.
Ezek a füstölőtartók selyempapírból készültek. Különböző méretű tálakat, tányérokat először nyers színű (régen a kenyér csomagolásához használt) vékony papírral vontam be néhány rétegben, majd a külső réteghez színes selyempapírt használtam. Az ezüstöket gyönggyel díszítettem, a sima színesekre rajzolgatni is lehet.
Az átnedvesített papír tulajdonképpen szabadon formázható, ilyen kicsi dolgokhoz még drótváz sem kell. Az újságpapírt temperával festettem be.
3. Elképesztően sokféle dolgot lehet belőle készíteni
Haszontalan szépségektől a meglepően masszív használati tárgyakig lényegében bármit meg lehet csinálni papírmaséból. Nem a simogatós, hanem a darálós módszerrel, de készítettek már papírmaséból templomot is. Erre érdemes néha gondolni, amikor úgy érezzük, hogy “hát ebből nem lesz semmi”.
Ezek az edények 20 évvel ezelőtt készültek, újságpapírból, azóta is folyamatos használatban vannak. Temperával festettem őket, a nagyobb tálakat matt lakkal kentem be, de az ecsetes dobozon a tempera tartja így magát 20 éve.
Szintén 20 éves, tejfölösdoboz alapra készült ceruzatartó. Még nem volt érkezésünk befesteni.
Ezeket a lámpásokat 4 éve készítettük a gyerekekkel, drótvázra, selyempapírból. Régi blogolvasók emlékezhetnek rá: http://szirkababa.blogspot.hu/2011/11/lampasok.html
Lufi alapra rétegzett papírmasé perselymalac, egyedi festéssel.
4. Nem kell hozzá rettentően koncentrálni, minden mozdulatra figyelni (és az elrontottat visszabontani)
– így nyugodtan lehet csoportosan simogatni a ragacsot és közben beszélgetni
– vagy magányos simogatás közben elmélkedni, stresszet elengedni, valamint az “Anya, csináld ezt, Anya, kérek azt” – típusú inputra könnyedén “Most ragacsos a kezem!”-et kiáltani, és mosolyogva tovább tapicskolni a trutyiban.
5. Annak ellenére, hogy egy-egy darab a rétegek száradása miatt lassan készül el, egyszerre nem kell sokáig foglalkozni vele. Amikor meguntuk, nyugodtan mondhatjuk, hogy “ennek most egy kicsit száradnia kell” és amikor két nap múlva megint van 15 percünk, rásimíthatunk egy új réteget és elégedetten állapíthatjuk meg, hogy milyen szorgalmasak vagyunk. Ha 30 percünk van rá, akkor meg annyit tudunk értelmesen eltölteni vele.
