Örömösszeírás tanév végén

2016-06-19 | Szirkablog

A napi rutinunk része, hogy esténként felidézzük (és leírjuk) az örömteli pillanatainkat. Nem mintha csak örömteli pillanataink lennének, és nem mintha azok közül mind eszünke jutna este, de így azzal zárjuk a napot, hogy milyen szép volt.  Mint amikor egy szép csokrot gyűjtünk a rétről, hogy még egy kicsit ragyoghasson a kirándulás emléke a lakásban. Akkor is, ha szúrt a bogáncs vagy néha túl melegen sütött a nap, és ha nem is szedhetünk le minden szép virágot. A lényeg a csokor.

 

Most, a tanév végén, hasonló érzéseim vannak a Gyermekek Házával kapcsolatban is. A GYH tényleg egyedülálló és a mi életünkbe is egyedülállóan értékes tapasztalatokat, értékeket, kapcsolatokat hozott. Íme hát a személyes öröm-csokrom, amit most a Gyermekek Házának köszönök, elsősorban a tanárainak, de a szülőknek és a gyerekeknek is:

 

• Elsőnek azt, hogy itt ez tényleg így együtt van: tanárok–gyerekek–szülők

 

• és hogy szülőkből is ilyen remek csapatot hoztak össze.

 

• Hogy az egészet kitalálták, működtetik.

 

• Hogy egyáltalán befogadtak minket, pedig ez külön fejtörést, külön szervezést jelentett.

 

• A Legjobb Barátot. Hogy mennyire legjobb, ahhoz csak annyit, hogy nekem nem volt ilyen mélységű barátságom ennyi idős koromban.

 

• A többi barátot. Fiúkat, lányokat vegyesen, akik szívesen vannak együtt Szirkával és akikkel ő is szívesen van együtt.

 

 

szirkaGYH1

Sűrűjében

 

• Hogy a “Ma nincs iskola” után a megszokott válasz a “Kár!”

 

• Amikor a szülőin nem az a hír, hogy ki milyen jó matekból vagy magyarból, hanem hogy a gyerekek milyen jól tudnak együttműködni, milyen szívesen segítenek egymásnak.

 

• Hogy az iskolai szabályokról Szirka nagyobb tisztelettel beszél, mint közönséges állampolgár az ország törvényeiről.

 

• Hogy Szirka lelkes olvasó maradt.

 

• Amikor a tanárok azzal dicsekszenek, hogy a gyerekek milyen jól tudnak vitatkozni.

 

• A mindennapos játszóterezést, a hosszú óraközi szüneteket.

 

• A sok kirándulást és terepmunkát.

 

• A szülinapi meghívások izgalmát. És a bulikat.

 

• Hogy bátran el merem engedni Szirkát “a világba”.

 

• Hogy az iskolában is lehet kömmtárba járni.

 

• Amikor Szirka találkozik a Legjobb Barátjával és úgy ölelik egymást a megállt időben, mintha évek óta nem találkoztak volna.

 

• Hogy a tanároktól én is tanulhatok (pl. önállóságra nevelést).

 

• Amikor az egyik tanár izgatott büszkeséggel meséli a folyosón, hogy Szirka először csinált meg egy nehéz feladatot.

 

• A tanárok hitelességet és kongruenciáját (ezt is bámulattal tanulom).

 

• Hogy a segítségnyújtásnak, az odafigyelésnek ilyen becsülete van a közösségben, és a társas készségek tanulása legalább olyan rangot kap, mint a tantárgyaké.

 

• Hogy Szirka tipikus fejlődésű kortársak között tanulhat, velük beszélgethet, velük játszhat.

 

SzirkaGYH2

Mégsűrűbbjében

 

• Hogy a tanárok szeretik Szirkát és Szirka is szereti a tanárokat.

 

• A közös fejtöréseket, hogy hogyan lehetne még jobb.

 

• Amikor megkeres egy osztálytárs anyukája, hogy iskola után átmehet-e Szirka játszani. Aztán egy másik. Aztán egy harmadik.

 

• Hogy a tanárok még arra is külön figyelmet fordítanak, hogy mi, szülők elégedettek legyünk az iskolával – és a gyerekünkkel is.

 

• Amikor Szirka levelet ír valamelyik barátjának. Amennyi csak egy A4-es lapra elfér.

 

• Hogy a szülőiken folyton dicsérik a gyerekeket.

 

• Meg az órákon is.

 

• Meg a folyosói kétperces beszélgetések alatt is.

 

• Hogy a motiváció fenntartása fontosabb, mint a “haladási sebesség.”

 

• Amikor kirándulni mennek és Szirka mindennel jól boldogul, még vásárolni is tud, sőt hoz is haza a pénzből. Meg az ajándékcsokiból is majdnem az egészet.

 

• Hogy Szirka a napi örömök közé minden hétköznap este bediktálja legalább két iskolai barátját, néha többet is és/vagy a tanító néniket is.

 

• Hogy nem tudok olyan hosszú köszönet-csokrot összeszedni, amiről úgy érezném, hogy visszaadja a rét szépségét.

 

 

|

Vélemény, hozzászólás?