öregem; svédvéd

2016-12-20 | Szirkablog

Szirka egy nap alatt elolvasta az egész “Tökmagok Afrikában” kötetet. Lelkendező csodálkozásunkra szerényen megjegyzi:
– Ilyen szokott velem megkottyanni.

Ármin focis rajza

Szirka véletlenül az Ármin arcába rúgta a focit, nagyon fáj neki, torkaszakadtából ordít. Rohanok le érte, végig üvölt, míg felkísérem. Szirka fel sem mer jönni az udvarról, úgy kell hívni, utána is külön kell kapacitálni, hogy ne álldogáljon kinn, az ajtó előtt, jöjjön be.
Ármin még szenved, de már nem kiabál, kezdene vetkőzni.
– Nem akartam! – csipogja Szirka halkan.
– Elhiszem – feleli Ármin, aztán megsimogatja:
– Jól van, ne sírjál.
Sírok én mindkettőjük helyett, ahogy az egymást ölelő két kis kabát-sínadrág gombócot elnézem.

Szirka bejelentette, hogy ő “növénytant” akar tanulni. Így fogott hozzá:

Kis bizonytalanság keletkezik a családban, hogy mit jelent a pribék. Én hóhérnak tudom, de András szerint valami szolgaféle is, hiszen szokták mondani, hogy “valakinek a pribékjei.” Kikeressük, kiderül, hogy kicsit mindkettő: a hóhér kegyetlen segédje vagy az elnyomó hatalom szolgálatában álló, mindenre kapható személy.

– Csatlós? – kérdezi Szirka elképesztő okosan.

Meseolvasás a legkisebbeknek. Az unokának látszó plédgombóc a hasamon az Léna. Jobbomon a Szirkának látszó kislány az egy nagynéni, balomon az Árminnak látszó fiúcska egy nagybácsi.

Léna nyifog, Szirka tudja, mit kell tenni:
– Palenkázd meg!

A pelenkázás alatt meg Lénát biztatja:
– Kitartás, öregem!

Ármin üvegmozaikja

Ármin a legóhadseregét rendezgeti és közben énekelget magában:
Elővédek, hátvédek
jobbvédek és balvédek,
jobbvédek és balvédek,
magyarvédek, svédvédek.

Állatkerti kirándulás (Ármin).

Szirka szokás szerint narrálja az életet, saját megjegyzéséhez ezt fűzi hozzá:

– Mondta okosan, mert okos és tapasztalt gyerek volt.

Írást gyakorolunk Szirkával, látom, hogy nem nagyon fűlik hozzá a foga, de azért kitart, sőt a végén még többet is ír, mint kérem. Megdicsérem az igyekezetét, ő is jogosnak érzi:

– Iparkodtam! – mondja.

Ármin addig tekergette a régi rádiót, míg mesét talált rajta. Szépen befeküdtek az ágyba, hogy meghallgassák.

Előveszünk egy régebben félrerakott könyves dobozt. Ármin előhúz belőle egy északi mondákat tartalmazó kötetet:
– Ez az életről szól. Az igazsághoz kapcsolódnak benne a történetek. Például, hogy a jegesmedve a hold, a holló meg a nap, és mindig mennek körbe-körbe.

– Aladárt nem szerette a családja – véli Szirka.
– Miért gondolod?
– Azt mondták neki, hogy lüke.
– Szerintem szerették azért, csak ez egy ilyen család, így beszélnek egymással.
– Igazából is vannak ilyen családok, akik nyúzják egymást?
– Igen, vannak.
– Például? Mondjál egy példát.

A táblánkon mindig látszik, hogy milyen villámkérdések merültek fel az utóbbi napokban.

Amint a táblán is látszik, törtekkel ismerkedünk, az óra kapcsán a negyed meg a fél sokszor előkerült, aztán csináltunk pár színezgetős feladatot is (ilyeneket meg ilyeneket), elérkezettnek látom az időt, hogy trükkösebb feladványokkal próbálkozzunk, pl. műveletekkel és hogy egynél nagyobb mennyiségeket fejezzünk ki törttel.

Ezzel a kis készlettel játszunk:

Ármin csillogó szemének is örülök, amikor megold olyanokat, mint “adj nekem 9/4-et”, meg Szirka is elkápráztat. Vele nem is akartam nagyon trükkösködni, de véletlenül kivette az egészet meg egy negyedet, úgyhogy akkor már megbeszéltük, hogy az öt negyed. Hirtelen ötlettől vezérelve négy harmadot kérek tőle. Azonnal megmarkolja a harmadokat, de gondterhelt arccal elereszti. Már kezdeném rávezetni, mikor kiveszi az egészet meg egy harmadot, én meg odáig vagyok.

A törtezés eddigi csúcspontja az volt, amikor a megnevezett törtekért lehetett finomságokat vásárolni a boltomban. Ármin egy kesudióért vagy egy aszalt meggyért olyanokat is kiszámolt, hogy 21/7-14/7 vagy 11/6-7/6 (amikhez már nevezőt is kellett váltani, mert sem hatodok, sem hetedek nincsenek a készletben).