narancs; fejenként

2017-01-23 | Szirkablog

Ármin az András fejét vizsgálgatja, tudományos megfigyeléseit megosztja velünk is:
– Mikrohaj, templom nagyságú fülek, agyturmix.

Ármin Velencés rajza

Január elsején még hallunk egy pukkanást.
– Tűzijáték? – csillan fel Ármin szeme.
Kinézek a ködbe, inkább azt gondolom, hogy petárda.
– Az mi? – kérdi Ármin.
– Csak a pukkanás, fény nincs hozzá.
– Baklövés – vonja le a tanulságot Ármin.

Egyszer csak azt hallom, hogy “cow, hen, pig, boy” – Szirka sorolja az angol szavakat, amiket tanult. Kiderült, hogy a babák egymást tanítják a kis könyvecskéikből, amiket Szirka készített nekik.

Állatok a világban 1. Afrikában nagy a tumultus.

Állatok a világban 2. Ármin térképe

Állatok a világban 3. Szirka feladatlapja

Ármin hímezte

Ármin biztosít róla, hogy tudja jól, milyen a szerelem:
– Ha szerelmesek vagyunk, begóniákat ültetünk a szerelmünk füle mögé. És ha együtt ebédelünk, akkor nagyon erősen csámcsogunk, hogy jól hallja. És ha a szerelmünk kalóz, akkora csókokat nyomunk a fél szemére, hogy csak úgy cuppan.

Bemelegít a leány, aki a felvétel után végúgiszik egy egész hosszt háton, önállóan, megállás nélkül, életünkben először. De nem utoljára: a következő héten már kétszer is megismétli a mutatványt.

Ármin téli cowboy-edzést tart

Az akváriumba új csigák költöztek, a Lám, Rezedor és Zéró nevet kapták. A gyerekek néhány napig beszélgetni is próbáltak velük, de aztán belátták, hogy az efféle érdeklődés egyoldalú.

Szirkának vágok egy kicsit a hajából, nem győz lelkendezni, hálásan ölelgetni:
– Frizurát kaptam! Milyen jó frizurát kaptam tőled!

– Lovak ábécéje! – kurjant Ármin – Cs, mint “csüdön rúglak,” A mint “a patkóba!”

Szirka vízpartos rajza

Ármin mesél:
– Kofferlakó Incifinc, a kismanó egy kofferban lakott. A kofferben minden volt, példaképpen egy szemüveg, egy óra, egy tranzisztoros rádió, egy pár cipő, azon kívül sok haszontalan tárgy, legalább is Kofferlakó Incifinc így gondolta. Igaz, az órát el lehetett tekerni, hogy egy órával többet mutasson, de ez nem volt nagy csínytevés. Incifinci apja, Kofferi sokat csínyeskedett. Rágott egy lyukat a kofferen. A lyuk még mindig megvolt. A lyukon bement egy új lakótárs, egy egér. Bár ő nem rágta szét a dolgokat, Kofferi betömte a lyukat egy tejesüveg kupakjával.

Máskor:
– “Ég álgyő!” – búcsúzott Maja kedvenc hermelin illatú szappanjától.

Ármin szörnyes-börtönös rajza

Közösen visszemlékeztek, hogyan kell hóembert építeni: Szirka tudta, hogy hengergetni kell a hógolyót, Ármin idézte fel, hogy több irányba.

Felemlegetjük, hogy a különböző gyerekeim mikor kezdtek szilárd ételt enni és milyen módon.
– Tudod, hogy te mit ettél először? – mosolygok Árminra.
– Pálinkás kenyeret! – vágja rá habozás nélkül.
Elmesélem neki, hogy egész almát adtam a kezébe és azt rágcsálta, szopogatta a levét, csak arra kellett vigyázni, hogy ha kis darabkát leharapott, az ne maradjon a szájában.
– És ki ette meg az almát, te?

Mert a lényeg a kaja.

Ármin: Mezei élet

Vízkeresztkor  “királyok lepényét” sütöttünk, nagy az izgalom, hogy ki találja meg benne az elrejtett gyöngyöt, ki lesz a nap királya (királynője). A legkisebb gyereknek komoly feladata van a szertartásban, ő mondja meg az asztal alól (izgalom a tetőfokon), hogy melyik szelet kié legyen, ami nagyon kapóra jön, mert mióta Márkus felnőtt, Szirka lett a szerencse gyermeke a családban.
– Nem baj, ha nem nekem jut – vigasztalja magát Ármin jó előre –, legalább nem törik bele a fogam.
– De akkor kapsz valamit a fogtündértől! – vágja rá Szirka a pozitívat (pedig fogtündérezés az éppen nincs nálunk).

Végül persze hogy nem törik bele a foga senkinek, persze hogy Szirka találja meg, és persze hogy annyira örül neki, hogy az egész családban egy nagy örömtüzijátékot robbant.

Ármin parasztlegényes rajza

Szirka sportolós rajza

Ármin büszkélkedik:
– Négy könyvbe vagyok belekezdve… Fejenként!

Léna menő dinós tipegőben érkezik hozzánk.
– Babuszaurusz! – lelkendezik Ármin.

Szirka bemutatja a babáját:

– Dákennek hívják. És előkelő származású.

Szirka hajókirándulásos rajza

Ármin nyírfás rajza

Szirka táboros rajza

Ármin kérésére Kínáról tanulunk. Amikor arról van szó, hogy a hivatalos nyelv a mandarin, váratlanul az íróasztalukra varázsolok egy-egy mandarint, amit olyan lelkendezve fogadnak, mintha nem lenne egy egész kosárral szabad préda másfél méterrel mellettük. Később visszakérdezek, a sikeres szemléltetés hatására Szirkának meg is ragadt, hogy a hivatalos nyelv a narancs.

Ármin: Erdei zenekar az Öreg-erdőben

Este kínai meséket olvasok nekik. Amikor először szerepel az egyikben egy “méltóságos mandarin,” hozzáteszem, hogy nyam-nyam-nyam, ami még nagyobb ovációt vált ki. Annyira megtetszik nekik, hogy minden alkalommal, amikor ez a szófordulat felbukkan, nagy kacarászás közepette nyammogni kezdenek. Így történik, hogy esti elcsendesedés ürügyén vagy tíz percen át folyamatosan robbangat a nyam-nyam-nyam poénbomba. (És külön figyeltem, hogy milyen sokszor Szirka volt a fürgébb nyammogó.)

Szirka: “Indulás kirándulni”

Nincsen Kína panda nélkül. Amikor kérdezem, hogy szerintük hogy hívják a panda kicsinyét, Ármin rávágja, hogy kölyök, de Szirkának hirtelen fény csillan a szemében (tényleg, valósággal felszikrázott) és izgatottan magyarázni kezd:
– Neeem, úgy mint a másik medvének is… Bocsnak hívják!

Este felemlegetem, hogy milyen ügyes volt.

– Igen, én tapasztalt ember vagyok – helyesel.

Felmerül valahogy az “amíg az én kenyeremet eszed” kifejezés és megkérdezem, hogy tudják-e mikor, mire szokták ezt mondani.
– Igen! – vágja rá Ármin. – Ne félj, amíg az én kenyeremet eszed!

Korábbi Szirka cikk | Újabb Szirka cikk