Minek örül egy Down-szindrómás gyerek?

2018-04-13 | Szirkablog

Szorgalmasan mesélgetem már idestova meg még régebben, hogy Szirka miket mond, miket rajzol, miket tanul, miket okoz bennem, illő, hogy végre szemezgessek kicsit a jól dokumentált örömeiből is. (Aztán beírom a címbe, hogy “Down-szindrómás gyerek”, hogy azok is megtalálják Szirkát, akik keresőkből érkeznek, és még nem is tudják, hogy ő Szirka. Pedig de. És olyan leszek, mint a rikkancs, akit gyerekkoromban hallottam, amikor az Esti Hírlapot azzal reklámozta, hogy “Estirlap, Estirlap! Mi történt Törrrőcsik Marival?”)

Ez a negyedik olyan évünk, amikor egy szép határidőnaptárba minden este felírjuk, hogy ki minek örült aznap. Először mindenki külön bediktálgatta, és hozzábiggyesztettük a közöseket, mára az örömeink nagy része közös, csak néhány egyéni van. És régebben Szirkát sokszor kellett noszogatni, hogy idézzen fel valamit, míg manapság ez semmiféle problémát nem jelent (nagyobb lett, kevésbé fárad el estére, zöld tea kivonatot szed és INPP terápiát végez).

Itt éppen magának örül a Népszava világnapi fotóján.

Régebben a “szép idő” volt mindig a legnagyobb öröme, jégesőben is. Mostanában legelső örömnek sokszor engem diktál be, lehetőleg valamelyik becézett formámban, és aztán nem mulasztja el az összes családtagot hozzámtenni, beleértve saját magát is. Magukat időnként álnéven említik, Szirka pl. “örültem Rita-magamnak / uborka-magamnak” – ezek az álnevek legtöbbször valami éppen hallgatott meséhez kapcsolódnak.

Egyébként is jellemzően ő az, aki az embereket felsorolja: a nap közben hozzánk látogató vendégeket, a gyerekeket, akikkel együtt játszot(tak), barátokat, akikkel találkoztunk. Az élő személyeket többnyire a fiktívek követik: a hallgatott, olvasott mesék és szereplőik majdnem minden este bevonulnak az örömök közé. Az élőlények elsőbbsége az állatokra is kiterjed, a cicák rendszeres vendégek a sorban.

Kissé már fáradt örülés a Csodavár megnyitóján, a játszóház körbetombolása után a Zoom.hu galériájában.

Foglalt helye van az iPad játékoknak is, most egy Lego Friends autóverseny a kedvence, ennek a letöltését ő maga kérte. Ez az egyetlen “felpörgetős” játékuk, kis adagokban fogyasztják, egymásnak drukkolnak és örülnek a megdöntött rekordoknak, “kiváltott” új szereplőknek. Két kedvencét, az angolt és az iPadet ötvözi a Monkey Stories, ez is gyakori szereplője az örömös füzetnek. A tanulás többi eleme is beszivárog, különösen a természettudományos kísérletek. Ha nagy ritkán mesét vagy természetfilmet nézünk, az is feltétlenül bekerül.

A könyvtár, a fagyi, a játszótér biztos befutó, és bár minden étkezés úgy kezdődik, hogy “ez a kedvencem!” a desszertféleségek emléke általában jobban kitart estig, csakúgy mint a teraszon elmajszoltaké, különösen, ha mesét is olvasok melléjük. Redszeres öröm a közös játék, kártyázás, társi, úszás, lovaglás valamint a színezők (emberes színezők!) és matricák.

Az idei füzetben felsorolt örömök közül muszáj megemlíteni az olyan különlegeseket is, mint a “fagyi reggelire”, “a hentes bácsi kóstolót adott a kolbászból”, “Csodavár,” szellőztetésnél nagy takarót kaptam” illetve az “örülök neked most, hogy milyen aranyos vagy”.