kettő lett; eloldalgott
2015-01-25 | Szirkablog
A gyerekek Asterixes képregényeket próbálnak fejtegetni. Nagyapó megkérdezi, mit csinálnak, majd megjegyzi:
– Nem az én korosztályomnak való.
– Nagyobbaknak – helyesel Szirka.
Valószínűleg genetikusan kódolt az emberben, hogy mit kell csinálni ilyen környezetben egy bottal. Többször fogunk gyalog hazajönni az oviból. 3 km csuda.
Ez már régebbi, csak most esett ki egy cédulán egy könyvből:
– Mikor születtél, kicsi Szirka?
– Nem tudom. Nagyon régen. Nyóc éve.
Alacsonyan jár
Ármin mesél:
– Annyit ettek a lakodalomban, hogy kettő lett belőlük.
Ármin gyurmából elkészítette a 2015-ös év madarát, a búbosbankát
– Tudom, mivel foglak meglepni a 98. szülinapodon, Anya! – újságolja Ármin.
– Na mivel?
– Hogy levágatom a szakállamat.
Ármin: “Ezt a házat olyan építette, akinek nagy fantáziája van. Lehet, hogy én építettem.”
– Elmondtam Bencének, hogy álmodtam róla – meséli Szirka.
– És mit álmodtál? – kíváncsiskodik bele Ármin.
– Az csak Bencére tartozik! Ez szerelmi ügy!
Szirka az asztalnál szorgoskodik, magától
Ármin meg az asztal alatt
Mézeskalács Ármin szerint:
– Kemény, mint a kő, és édes, mint a méz.
Zenét hallgatok, Szirka kijön táncolni, Ármin bentről hívja.
– Bánatosan eloldalgott, pedig táncolni szeretett volna – mondja és bemegy az öccséhez.
Ármin sajátkészítésű ritmushangszerezik, Szirka adja hozzá a dallamot (tűűű-tűűű-tűűű)
Egy nagy kendőt hajtogatnak össze, szépen együttműködve, aztán Ármin elmeséli:
– Kivittük a nappailba és szétterpesztettük.
Ármin azon tanakodik, hogy felnőve varázsló legyen-e vagy kukás. Persze a kukás győz.
Ármin:
– Én hagymakedvenc vagyok. A hagymát nagyon szeretem.
Ármin gombképei. A Süsü palacsinta létező dolog, Balatonszárszón kapható, zöld palacsinta. A gyűrűsfarkú maki farkához ő rakta a fehér gombokra a feketéket.
Szirka hirtelen az apja szalvétáját éri el, megtörli benne a száját, majd jóváhagyást várva azt mondja:
– Közös lett.
Szirka a babaruhák között keresgél:
– Á, egy szoknya! Végre, női viselet! Kellene egy cipellő is.
– Ezt fényképezd le, Anya! Napocska!
(Ez is régi, Ármintól) Az óriás mondja:
– Kis katicát megeszem, ettől leszek degeszen.
Ármin énekel (én meg gyorsan jegyzetelek):
újra itt a boldogság
fölkelt a nap
mint másnap
és az égbolton rózsaszínű a felhő
és rózsaszín a világ
átvált a sárkány fehérré
buborékot fúj egy fiú
szállnak a buborékok
szivárványszínben pompáznak
tükröződik benne a nap
mindenki odaszalad
tükröződik benne a város
a lekváros
árus
