kedves szokás; telj be
2016-09-15 | Szirkablog
Szirka egyik visszatérő vágya, hogy sátorozzunk. Ennek majd minden akadálya áthidalható lenne, azt az egyet kivéve, hogy Szirka sokszor még itthon is nehezen tud elaludni a beszűrődő zajok miatt. Amikor pl. a szomszédban nyitott ablaknál nézik a tévét, nekünk csukott ablaknál kell aludnunk. Megint mondja, hogy aludjunk sátorban, megint fel is hívom a figyelmét:
– Nem tudsz elaludni a sátorban.
– Majd meglátjuk. Apához bújok erősen.
Esti molylepke riasztás Szirka-módra:
– Te jószág, innen menj ki!
Ármin:
– Friss voltam, mint a falusi tojás.
Szintentartó gyorsporszívózás a nappaliban, csak ahol látszik. Szirka készségesen felugrik és összeszedi a pár ottmaradt Legót.
– Odatettem a dobozba, hogy ne sikerüljön neked felfújni – magyarázza.
Szirka hiábavalóan próbálkozik az alma kettévágásával:
– Nem sikerül az almát kinyitani!
– Apa, gyere le! Csinálj rólunk videót!
– Mit csináltok?
– Hát Szirka igazából homokozik, én meg kertész vagyok. Az a címe, hogy “Gazos Józsi”. Az én vagyok.
Utolsó ovistáborunk, az óvodából kinőtt nagyobb fiúk éneklik a szokásos vadra költött dalaikat (Jaj, de szép az akasztófa, ragyog rajta a sok hulla stb.), a kisebbek próbálnak velük énekelni, közben minduntalan áttérnek az eredeti, automatikusan gördülő szövegre. Én azon gondolkozom, hogy ez milyen jó kis végrehajtó funkciós gyakorlat nekik, Szirka pedig megállapítja:
– Érdekes dal. Egyben ijesztő is. Az akasztófa meg a hulla miatt.
Az “egyben” máskor is előjön, amikor az ágon ugrált a verebet olvassa, akinek ugye megrándul a lába, beleesik a sárba, aztán nem mehet verébiskolába:
– Ez vicces – nevet fel, majd hirtelen elkomorul. – Egyben szomorú is.
Reggel hosszú huzavona végére öltözik fel Szirka.
– Nagyon fáradt vagyok – panaszolja és már éppen ingerülten kibökném, hogy szerintem inkább hogy hívják azt, ha valaki csak heverészik, amikor dolga van, de hozzáteszi:
– Ha nem haragszol.
Ja, hát így már nem.
Mit köntörfalazzak, Szirka randijára indulunk, az úton panaszkodik, hogy fáj a hasa. Rövid kérdezősködés után eljutok a kérdésig:
– Nem lehet, hogy izgulsz?
– De igen – mondja megkönnyebbülten, hogy végre az okát tudja. – Ha izgulok, fáj a hasam, megvan ez a kedves szokásom.
Ármin rózsabogarat talál.
– Milyen szépen csillog! – lelkesedik Szirka.
– Jól van, telj be a nézésével – nagylelkűsködik Ármin.
Visszajelzés: Nyaralás a tengernél, három krónikással - Down-szindrómával kapcsolatos hírek, információk, tények