kedves szokás; telj be

2016-09-15 | Szirkablog

Szirka egyik visszatérő vágya, hogy sátorozzunk. Ennek majd minden akadálya áthidalható lenne, azt az egyet kivéve, hogy Szirka sokszor még itthon is nehezen tud elaludni a beszűrődő zajok miatt. Amikor pl. a szomszédban nyitott ablaknál nézik a tévét, nekünk csukott ablaknál kell aludnunk. Megint mondja, hogy aludjunk sátorban, megint fel is hívom a figyelmét:

– Nem tudsz elaludni a sátorban.
– Majd meglátjuk. Apához bújok erősen.

 

elsőnapi

Elsőnapi, 1. o.

 

Elsőnapi, 3. o.

Elsőnapi, 3. o.

 

Esti molylepke riasztás Szirka-módra:
– Te jószág, innen menj ki!

 

Ármin:
– Friss voltam, mint a falusi tojás.

 

Szintentartó gyorsporszívózás a nappaliban, csak ahol látszik. Szirka készségesen felugrik és összeszedi a pár ottmaradt Legót.

– Odatettem a dobozba, hogy ne sikerüljön neked felfújni – magyarázza.

 

Indulunk a Margitszigetre. Itt még senki sem sejti, hogy az utcán lefelé Szirka bepánikol, mert eszébe jut a múltkori esése, és 20 percet állunk az út mellett, érzelmi állapotból érzelmi állapotba esve, minden ígérgetés, fenyegetés és manipuláció próbálkozással kudarcot vallva, míg meg nem értem, hogy mi a baj, és nagy együttérző ölelgetés után (én is féltem a bukfencem után sokáig) zökkenőmentesen le nem húzunk 9 km-t.

 

pihenő

Mindjárt ott vagyunk.

 

nyuszikák

Nyúlterefere.

 

bronz Madách

Beszélgetés Madách ölében a bronzról és a rézről. (Később meddő vita arról hogy van-e értelme az “Ember, küzdj és bízva bízzál” mondatnak.)

 

játszótér

Itt még csak 8 km volt a lábunkban, muszáj volt kicsit ráedzeni.

 

Ezeket a csodálatos kincseket gyűjtötte Ármin a Margitszigeten. A bal oldali, barna tollak mamapáva tollai.

 

lovakat láttam

A nap csúcspontja Szirka számára

 

Szirka hiábavalóan próbálkozik az alma kettévágásával:
– Nem sikerül az almát kinyitani!

 

– Apa, gyere le! Csinálj rólunk videót!
– Mit csináltok?
– Hát Szirka igazából homokozik, én meg kertész vagyok. Az a címe, hogy “Gazos Józsi”. Az én vagyok.

 

Szirka kicsit tovább maradt lenn az udvaron, nem tudtam, mit csinál. Hát ezt az ágacskaképet.

 

Utolsó ovistáborunk, az óvodából kinőtt nagyobb fiúk éneklik a szokásos vadra költött dalaikat (Jaj, de szép az akasztófa, ragyog rajta a sok hulla stb.), a kisebbek próbálnak velük énekelni, közben minduntalan áttérnek az eredeti, automatikusan gördülő szövegre. Én azon gondolkozom, hogy ez milyen jó kis végrehajtó funkciós gyakorlat nekik, Szirka pedig megállapítja:
– Érdekes dal. Egyben ijesztő is. Az akasztófa meg a hulla miatt.

 

Az “egyben” máskor is előjön, amikor az ágon ugrált a verebet olvassa, akinek ugye megrándul a lába, beleesik a sárba, aztán nem mehet verébiskolába:
– Ez vicces – nevet fel, majd hirtelen elkomorul. – Egyben szomorú is.

 

Szemüveges aranyosságok

Szemüveges aranyosságok

 

Reggel hosszú huzavona végére öltözik fel Szirka.
– Nagyon fáradt vagyok – panaszolja és már éppen ingerülten kibökném, hogy szerintem inkább hogy hívják azt, ha valaki csak heverészik, amikor dolga van, de hozzáteszi:
– Ha nem haragszol.
Ja, hát így már nem.

 

Egyensúly

Például ilyen ügyes is.

 

Mit köntörfalazzak, Szirka randijára indulunk, az úton panaszkodik, hogy fáj a hasa. Rövid kérdezősködés után eljutok a kérdésig:
– Nem lehet, hogy izgulsz?
– De igen – mondja megkönnyebbülten, hogy végre az okát tudja. – Ha izgulok, fáj a hasam, megvan ez a kedves szokásom.

 

Ármin rózsabogarat talál.
– Milyen szépen csillog! – lelkesedik Szirka.
– Jól van, telj be a nézésével – nagylelkűsködik Ármin.

 

lundas

Ármin lundás kedveskedése nekem.

 

 

|

Egy hozzászólás a(z) “kedves szokás; telj be” bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Nyaralás a tengernél, három krónikással - Down-szindrómával kapcsolatos hírek, információk, tények

Vélemény, hozzászólás?