Borzalmas; csalódott
2015-12-22 | Szirkablog
Pakisztánit ettünk, Szirkában megragad a név és amikor rábukkan egy kupac régi, angol nyelvű kis gyerekkönyvre a polcon, hurcolászni kezdi a lakásban. Rámnéz azzal a felhúzott szemöldökű magyarázóarcával és azt mondja:
– Pukasztáni kömmecskék!
Szirka már nagyon ereje végét járja. Nem akar kimaradni semmiből, ami az iskolában történik, de már egyszerűen képtelen kipihenni a halmozódó fáradtságot. A szombati tanítási napon Halász Judit koncertre mennek, megtudástól elmenésig naponta többször meg kell néznünk és ki kell számolnunk, mikor lesz végre szombat.
– Milyen volt a koncert? – kérdezem, amint belép az ajtón.
– Borzalmas! – kiáltja szinte sírva.
Csodálkozom, de aztán eszembe jut, mi lehetett a baj:
– Hangos volt?
– Igen! Borzalmas!
Ebben maradunk, kicsit megnyugszik, összebújunk, majd megint megkérdezem:
– Milyen volt a koncert?
– Nagyon jó! – feleli csillogó szemmel, és meséli az ismerős számokat meg az újakat is, és hogy a Halász Judit énekelte az állatkerteset és megtanította a kismajmokat énekelni.
– És mi voltunk a kismajmok!
Elmondja még azt is, hogy útban volt neki a barátja könyöke, ezért meglökdöste, de a barátja csak mosolygott, aztán visszatérünk a hangerőre és még panaszkodik egy sort.
És ez a történet nagyon jól modellezi sok Szirkával kapcsolatos döntés nehézségét: hagyjuk-e, hogy olyasmivel terhelje magát túl, amit egyébként szeret (megárt-e jóból is a sok), el tudja-e dönteni, hogy milyen áldozatokat érdemes bevállalni a jókért és mi az, ami már túl nagyot vesz el valami más fontosból (pl. egészség kontra barátság ügyben hogy lehet jól dönteni?), mikor érdemes a potenciális “életre szóló élmény”-t kihagyni cserébe a nyugalomért, erőre kapásért, fejlődésért. Még szerencse, hogy van egy jól bevált válaszom az ilyen kérdésekre, a “nem tudom.”
A sokadik melegszendvics után még mindig van majonéz, kecsap, tejföl az Ármin tányérján. Új szendvicset kér, de hogy megtörjem a szendvicshez új szósz – szózhoz új szendvics végtelen körét, mást ajánlok:
– Adok inkább egy darabka kenyeret, amivel kitörölheted a tányérodat. Úgy jó lesz?
– Jó lesz – mondja, és rögtön neki is lát a mártogatásnak. – Csalódott vagyok, de jó lesz.
Ármin egyik dalocskájában a szörnyecskék és egy pilóta viszonyát írja le:
szeretik a légkört, együtt repülnek vele
szeretik a likőrt, együtt isznak vele
Másszor a “jó kis csattintós borocska” kerül be egy történetbe. Először nem értem, hogy az milyen, de amikor csattint hozzá a nyelvével, nekem is leesik.
Szirkánál is van ivászat. Ezen a téli ünnepes képen a szilveszteri jelenetben a férfiak vörösbort isznak:
Ha valaki most kombinálni kezdene a családi alkoholizálással kapcsolatban, azért kombinálja bele Árminnak ezt a kijelentését is:
– Az vicces lenne, ha mindenki egészben falná fel a társát a törzsekben.
De azért van, amit tényleg azért csinálnak, mert láttak valamit. Például készítettem magamnak egy táskát.
Ennek az egyik következménye az lett, hogy mindketten varrogatni kezdtek:
Egy másik, hogy Szirka ilyen mesét írt/rajzolt:
Közvetett folyomány, hogy mivel Szirka a fenti könyv szövegét a tábláról másolta (ahova én írtam fel az ő diktálására), Ármin is így akart mesét írni. És annak ellenére, hogy önállóan még nem is írt sem szavakat, de még betűket sem, csak átírta, amit előrajzoltam neki (vagy nyomtatottal írt), fogta és tényleg lemásolta a maga kitalálta mesét, ami egy szójátékra épül:
Bónusz:
Ezen a linken meghallgatható egy rádióriport, ez pedig Szirkának a riportban említett űrhajó- és űrhajósruha terve.
Nézzétek meg a galériát is:
Visszajelzés: Mimózáék a Maszat-hegyen - Down-szindrómával kapcsolatos hírek, információk, tények
Visszajelzés: "Az élet szép, menteni kell" - Down-szindrómával kapcsolatos hírek, információk, tények