Betevő Mirr-Murr; csak a hangja
2014-12-15 | Szirkablog
Megkapják a “kicsi babákat“, Szirka rögtön el is nevezi őket.
– A lány Évike, a fiú meg Misi.
– Jó – hagyja rá Ármin, aztán eszébe jut, hogy a sajátjának inkább ő ad nevet. Rövid gondolkodás után előáll a megfelelő fiúnévvel:
– Jutyúb lesz. Mert a Jupiterről jött.
Jutyúb, Évike és ami a felszerelésükből jelenleg fellelhető
Különös névadás nem először fordul elő:
Ebben a nyári betlehemben (augusztusban készült) a kis Jézust játszó figura a Szirkáé, polgári neve Dzsípíesz.
Árminnak támadt még egy olyan ötlete is, hogy egyik történetében a denevért Szeksznek hívják, de amikor a nemtudomhanyadik fejezetnek a “Szeksz az űrlények között” címet adta, megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy miért fogják ezt furcsának találni a felnőttek, akik esetleg meghallják. Nem volt minden előzmény nélküli a dolog, mert a karácsonyi dalokban a Szűzanya már szerepelt és csak az anyát értették belőle (Szirka kérdezett rá különben).
De ha már jászol, természetesen most, az aktualitásban még többször előjön. Ezt Ármin hozta össze:
Az efféle dolgok szerényen kezdődnek. Mária, József a köpenyében, kisded a bölcsőben.
Pillanatok alatt és megtorpanás nélkül eljutottunk el a “tizenkét szép őrzőangyal köti a bokrétát” sorhoz egy karácsonyi énekből (és itt még nincs is meg mind a 12 szép őrzőangyal). Eddigre a kisded szerepére is megfelelőbb figura akadt.
Az alsó szinten egy csillagangyal
A falu határában (a másik ágy túlsó végében) meg a pásztorok subában, pásztorbottal és pásztorkutyával.
Nálunk a tél csak a naptárban jelent meg, se hó, se jég, de találtam pár tavalyi képet a hóangyalkodásról.
Szirka profin tolta, csak azért kellett neki szólni, hogy ne fúrja át magát Új-Zélandig.
Ármin nem igazán értette a koncepciót. Nagyon szelíden várta az angyalt, de az csak nem jött.
Pedig megpróbált mindent.
Szintén tavaly télen történt, hogy Ármin kiment jégcsapot keresni, de mire a felnőttek felzárkóztak az öltözéssel, már vissza is ért a kertből és kipirult arccal nyitott be:
– Aszta, mekkora élménnyel jövök!
Az állatkertben van egy dínókiállítás, amihez akkor éppen fáradtak voltunk már, amikor megtaláltuk, nem mentünk be, de az épület előtt lehetett hallani a dínóhangokat. Pár hónappal később itthon szóbajöttek a dínók, Szirkának bevillant az állatkerti élmény.
– Dínók. Kihaltak. Csak a hangja maradott meg.
Ármin reggel:
– A mai nap nagyon különleges. Egyfelől emlékszem arra, hogy mit álmodtam – kis habozás – kétfelől pedig nem fogom elmondani az egészet.
Ármin valami rosszat csinál Szirkának, azonnal bocsánatot kér, majd hozzáteszi:
– Csak annyit mondj, hogy “megbocs”, mert az “átok” az nem jó!
Babázásnál bekerül a Szirka narratívájába egy nagytestvér.
– Olyan, mint Márkus? – kérdezem.
– Nem, más dolgai vannak: tanulás, szerelem, munka…
Nyusziknak berendezett házikó, tűzrakóval, ülőkövekkel, enni-innivalóval. Páros, nyár végi szorgoskodás eredménye.
Csak szűk négyesben vagyunk itthon, Ármin vacsorához veszi elő a kanalakat:
– Először persze a háziak kapnak.
Ármin esti mesére készül:
– Olvassuk a betevő Mirr-Murrt.
Szomorú hírt kapok, a gyerekek is sajnálkoznak a bánatomon, Szirka még hozzáteszi:
– Együttérzünk veled.
Ármin pár napja beteg. Szirka közben járt rendesen suliba, hajnaltól napestig, hétvégén meg elment születésnapi buliba egy osztálytársa meghívására. Ármin nagyfiúként viselte, bár szóvá tette, hogy ő nem mehet. Ahogy közeledett a várt hazatérés ideje, egyre izgatottabb lett. Jelmezt öltött (öt kendő kellett hozzá), befestette az arcát, a kezét, és minden mozzanat után körbezsezsegett, hogy mikor jön már Szirka. Egyre estébb este lett, már mindent megcsinált, ami eszébe jutott (a tervezett sötétből előugrásról előre lebeszéltem), és még mindig nem jött haza Szirka. Fáradt sóhajjal lerogyott az íróasztalához:
– Honvágyam van.
– Honvágyad?
– Igen, hiányzik Szirka.
Üveggolyókkal játszanak fél délelőtt. Golyópálya is épül, de még az is alárendelődik a történeteknek, amiket kitalálnak. Megszemélyesítik a golyókat, különféle szempontok alapján szétválogatják, egyesítik a csapatokat. Ármin kiválasztja a “különlegeseket”, ide kerül, ami elüt a többségtől: az egyszínű, a göcsörtös, a kisebb, a fémesen csillogó – és néhány teljesen közönséges külsejű is:
– Nekik az a különlegességük, hogy kedvesek.
