Amikor úgy érzem, hogy mindennap szünidőnek kellene lennie

2015-08-23 | Szirkablog

Reggeli után Szirkával mindig tanulunk egy kicsit. Tegnap a könyvtárból hoztunk egy kismalacos könyvet, ami izgatja őket, ebből gyakoroljuk az olvasást. Egy oldalt Szirka, egyet Ármin, a kíváncsiság viszi őket előre az első fejezet végéig. Ármin nem szokott részt venni a tanulásban, most ez az olvasós indítás fellelkesíti, ő is kér egy matekos feladatlapot, amit Szirkának készítettem. Soha nem csinált még ilyet, most (egy tévesztéssel) megold egy csomó sima meg pótlásos kivonást, még a színezőt is kiszínezi a lap alján, és a másik oldalon a C betűket is átírja. Szirka kevésbé lelkesen matekozik, de megcsinálja. Aztán kicsit mozognak, Szirka pókjárásban beviszi a hasán a pizsamáját.

 

Van benn egy légy, gyújtok egy füstölőt, hogy elvegyem a kedvét a benti dongástól.
Ármin elvarázsolva tanulmányozza a füstöt, merre száll, mi történik, ha belenyúl vagy ha megpróbálja egy botra feltekerni, mint a vattacukrot látta, ami ugye szintén füst. Egy idő múlva Szirka is mellé telepszik és hosszasan sutyorognak:
– Sárkányok, sárkányok! – fedezi fel Ármin a kanyargó vonalakban a mintát.
– Ha találkoznak, ítéletidő lesz – tódítja Szirka.
– Ködleányok… – mosolyog Ármin.
– Gomolyognak – száll vele Szirka is.
– Rózsákat hoznak… és a hajukba teszik.

 

füstbe álmodó

 

Aztán madarakat rajzolnak a hamuba:
hamumadarak

 

Amikor ezt is megunják, Szirka visszaül az írás gyakorláshoz. Csak formákat kell átrajzolni rajta, de kíváncsiságból elolvassa a hozzá tartozó mondókát is. Utána csorgós levű őszibarackot eszünk, majd a kanapén összebújva elolvasom nekik a kismalacos mese végét, amit reggel ők kezdtek el.

 

Az esős időben az udvarra nem tudnak lemenni, pedig tegnap kunyhóépítésbe kezdtek (két kerti padot egymásra fordítottak), így Szirka hozzálát a mai babaház-rendezéshez, Ármin meg színes házakat rajzol. Ebédig még meghallgatunk egy-két fejezetet az Egy egér naplójából. Délután mégis lebátorodnak, Ármin kérdezi, hogy húzzon-e gumicsizmát.

 

 

– Ahogy érzed.

– Akkor gumicsizma. Az jobban néz ki.

Felveszi.

– Nagyon jól nézek ki – állapítja meg.

Nagy kartondobozokat cipelnek le a kunyhóhoz, míg lenn vannak, én dolgozom.

 

 

Ilyen napokon úgy érzem, hogy az év minden napján szünidőnek kellene lennie. Minden évben.

 

 

Mondjuk a légy tojik kimenni, az udvaron meg a békés játék – kergetőzés – őrjöngés – lökdösődés – ordítás lejtő végén az üvöltő Szirkáért úgy kell külön lemenni, no de hát nincsen rózsa tövis nélkül.

 

 

|

Vélemény, hozzászólás?