Kombinált és integrált teszt

2014-03-05 | Down-szűrés| Non-invazív

A kombinált teszt neve arra utal, hogy kétféle eljárás, egy vérvizsgálat és egy ultrahangvizsgálat eredményeinek ötvözéséről van szó. A 11-13. hét között (lehetőleg a 12. héten) az anya vérében megmérik a HCG hormon és a PAPP-A fehérje szintjét. Ugyanekkor ultrahanggal ellenőrzik a magzat ülőmagasságát, tarkóredő vastagságát (NT) és az orrcsont nagyságát. Ezekből a markerekből számítják ki, hogy mekkora valószínűséggel fordulhat elő a magzatnál genetikai eltérés. Az eljárás kb. 80-85%-ban találja meg a Down-szindrómás magzatokat és 2-5%-ban jelzi tévesen a magasabb kockázatot.

 

Az integrált teszt tartalmazza a legtöbb marker mérését, így a szűrővizsgálatok közül ez ad a legpontosabb becslést a kromoszómaeltérések esélyére. Lényegében a kombinált teszt és a négyes teszt markereiből számítanak egy kockázati értéket, ami azt jelenti, hogy az integrált teszthez két vérvételre és egy ultrahangvizsgálatra van szükség. Először a 12. hét körül elvégzik a kombinált teszthez is szükséges ultrahangvizsgálatot és leveszik a vért, majd a 16. hét körül újra vért vesznek a négyes teszt markereinek meghatározásához. Kockázatbecslést a második vérvétel eredményének megszületése után adnak. Ezzel a módszerrel a Down-szindrómás magzatok 85-95%-át találják meg, 2-3%-os téves pozitivitás mellett.

 

A kombinált és az integrált teszt is a beavatkozást nem igénylő, non-invazív eljárások közé tartozik. Diagnózist nem ad, csak azt jelzi, hogy hasonló értékek mellett milyen arányban találtak a magzatnál genetikai eltérést. Ha a kockázatot magasnak ítélik, általában a diagnózist adó invazív vizsgálatok valamelyikét, magzatvíz vizsgálatot vagy méhlepény-mintavételt javasolnak.

Egy hozzászólás a(z) “Kombinált és integrált teszt” bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: “A kombinált tesztem eredménye 1:200. Mit tegyek?” - Down-szindrómával kapcsolatos hírek, információk, tények

Vélemény, hozzászólás?