A tanulás kezdetei
2013-07-10 | Down gyereket nevelek| Értelmi fejlődés| Fejlődési területek
A fejlődés egyik feltétele, hogy a környezetből a megfelelő ingerek legyenek elérhetőek minden csatornán: látás, hallás, tapintás, mozgásérzékelés és sajáttest-érzékelés területén is. A kisbaba számára a “megfelelő ingerek” körét kezdetben teljesen lefedi a természetes csecsemőgondozás. A baba számára legérdekesebb az emberi arc látványa, az emberi hang, a bőrkontaktus és a ritmusosan mozgó (pl. járkáló) felnőttel való együttmozgás.
A legtöbb dolgot, ami a kisbabát fejleszti, ösztönösen is megtesszük: közel hajolunk hozzá, hogy jól lássa az arcunkat, eltúlzott mimikával, jellegzetes tempóval, hanglejtéssel és hanghordozással (dajkanyelven) beszélünk hozzá, ölbe vesszük, magunkon hordozzuk.
A hangokat a normál beszédben használtnál erőteljesebben artikuláljuk, a hangokat megnyújtjuk, a beszéd dallama éneklő lesz. A felnőtt számára nevetségesnek vagy idegesítőnek ható “gügyögés” a baba számára részben figyelemfelkeltő, részben pedig segít neki megtanulni, hogyan kell az egyébként gyors és folyamatos beszédáradatot tagolni és értelmezni. Hasonló hasznot hajtanak a ritmikus, egyszerű dallamot követő mondókák, az ezekre történő ringatás, hintáztatás.
hordozo.hu
Fontos, hogy a babával kommunikáljunk, ne csak beszéljünk hozzá. A túl sok, túl gyors és a kontextushoz nem köthető beszéd nem segít neki, csak kifárasztja és védekezésképpen inkább “kikapcsol”, nem figyel. Fölösleges neki elmagyarázni, hogy a postást várjuk és már megint késik, mert biztos megállt beszélgetni valakivel, de a vele történő dolgokat érdemes – lényegretörően – kommentálni. Inkább kevesebb, de számára értelmezhető inger vegye körül, pl. elmondhatjuk neki, mit csinálunk vele, öltözködés, fürdés közben a megérintett testrészeit megnevezhetjük stb.
A kommunikációt, a kölcsönösséget erősíti és más pozitív hatások mellett az érzelmek hosszú távú kezelésének alapját is jelenti, ha a baba viselkedésében felfedezzük a kommunikációs szándékot és ennek megfelelően reagálunk a mozdulataira, hangadásaira, mimikájára.
A mindennapi gondozáson túl a baba növekedésével ügyeljünk arra is, hogy változatos látási, hallási és tapintási ingereket tapasztalhasson meg.
