Oldalt és hanyatt fekvés

2014-04-12 | Down gyereket nevelek| Fejlődési területek| Mozgásfejlődés| Nagymozgás

Az első hónapokban a hipotón babák fejlődését azzal is segíthetjük, ha megfelelő testhelyzetekben tesszük le vagy vesszük fel őket. Az első, legkönnyebb testhelyzetek az oldalt és a háton fekvés.

 

 

Oldalt fekvés

 

Az oldalt fekvő hipotón baba könnyebben tud játékok után nyúlni

A babának először oldalt feküdni a legkönnyebb, mert így erőfeszítés nélkül előre nézhet, a keze a teste előtt van, ahol láthatja, és a lábai is összezáródnak. Ekkor a vállvonalába helyezhetünk egy játékot, ami érdekes látványt nyújt és arra ösztönzi, hogy felé nyúljon. Ebben a helyzetben azokat a nyak-, kéz- és lábizmokat erősítheti, amikkel később majd háton fekve is előre tud fordulni, össze tudja zárni a lábát és maga elé tudja hozni a kezét.

 

Ügyeljünk rá, hogy a törzsét és a fejét ne feszítse hátra. Ha szükséges, támasszuk ki a hátát (pl. kanapén fektessük közvetlenül a támla elé). A játékot ne tegyük a vállvonal fölé, mert akkor kénytelen hátrafelé meghajolni érte. Ha a lábával túlságosan kalimpál, segítsünk neki, hogy nyugodtan tudja tartani (tegyük rá finoman a kezünket), így könnyebben tud a játékért nyúlni.
Váltogassuk az oldalakat és ha elfáradt, vegyük fel.

 

Egyre kevésbé támasszuk meg a hátát: a kanapé után fektethetjük sima felületre egy összecsavart törölköző, pléd vagy keményebb párna mellé. Amikor már egyedül is meg tud maradni ebben a testhelyzetben, hagyjuk el a támaszt egészen.

 

 

Háton fekvés

 

A hátára fektetett baba mellkasa fölé lógassunk játékokat. Finoman a felkarja alá nyúlva is segíthetjük a karemelést.

Háton fekve a hipotón baba először még nem tudja a karjait előre hozni, a lábait összezárni és a fejét előre fordítani. Ha azonban a combjainkra fektetjük és a két karunkkal oldalról körbeöleljük, tenyerünkkel a fejét tartva, segíthetünk neki felvenni egy olyan testhelyzetet, amelyben könnyedén tud ránk figyelni és a kezét is könnyebben maga elé tudja hozni a mellkasához vagy a szájához. A könyökünkkel tartsuk a mellkasunkon nyugvó lábakat is összezárva. Énekeljünk neki vagy beszéljünk hozzá és tartsuk így, amíg jól érzi magát a helyzetben.

 

 

Amikor az ölünkben már előre fordítva tudja tartani a fejét és könnyedén tudja mozgatni a karjait, lefektethetjük egy sima felületre, oldalról összetekert törölközőkkel vagy takarókkal kitámasztva. A támasztékokat úgy tegyük mellé, hogy ne tudjon elfordulni és megtartsák a fejét és a karját. Üljünk le a baba lábához a sarkunkra és a térdünkkel tartsuk meg a lábát összezárt helyzetben. Hajoljunk fölé és beszéljünk hozzá, majd tegyünk egy játékot a mellkasára, hogy megnézze és érte nyúljon. Amikor már rendszeresen megérinti a tárgyat, vegyük el a támasztékokat és emeljük magasabbra a tárgyat. Ha nagyon rúgkapál, segítsünk a lábait nyugodtan tartani, hogy a keze mozgatására tudjon figyelni.

 

 

Forrás és fekete-fehér fotók: Patricia C. Winders

Vélemény, hozzászólás?