A nagymozgás fejlődése: kezdeti akadályok

2014-01-22 | Down gyereket nevelek| Fejlődési területek| Mozgásfejlődés| Nagymozgás

A Down-szindrómás babák mozgásfejlődése általában lassabb, mint a tipikus fejlődésű társaiké, bár végül ugyanúgy megtanulnak ülni, járni, szaladni, ugrálni, triciklizni, mint a többi kisgyerek. Idősebb korban sokan épp a nagymozgások terén találják meg az erősségüket: táncolnak, úsznak, küzdősportokat űznek, kerékpároznak, lovagolnak stb.

 

Annak, hogy kezdetben lassabban fejlődnek, több oka lehet.

 

Hipotón baba jellegzetes testtartása

Az alacsony izomtónust, más néven hipotóniát a szülők leginkább abból érzik, hogy a baba nagyon puhácska, szinte mint egy kis rongybaba. Ha a hátára fektetjük, a feje oldalra fordul, a két keze a testétől távol a felszínre simul, a térdei pedig szétnyílnak. A hipotónia különböző mértékű lehet és a test különböző részeit is eltérő mértékben érintheti. Ha pl. a test egyik oldalán alacsonyabb az izomtónus, a baba nem egyformán forog a két oldalra. Ha valamelyik testrészét jobban érinti a hipotónia, akkor azzal a mozgásformával fog jobban késni, amihez arra a testrészre szükség van. Az izmok tónusa a korral javul, de néhány területen egész életen át megmaradhat a hipotónia.

 

Az izmok gyengébbek is lehetnek, amin sok mozgással segíthetünk. Az izmok erősítése azért is fontos, mert a gyengeségüket hajlamosak olyan mozgásokkal kompenzálni, amelyek rövidtávon könnyebbnek tűnnek, de hosszú távon károsak. Pl. ha a törzs és a lábak gyenge izomzata miatt nehéz megállni, a gyerekek ezen úgy segítenek, hogy megmerevítik a térdüket.

 

Általában az ízületeik is lazábbak (hiperflexibilitás), amit legjobban a csípőnél láthatunk: a kisbaba a hátára fektetve a lábát felhúzza, térdben behajlítja, és szétnyitja. A később kialakuló lúdtalpat is a túl laza ízületek okozzák. Mivel a vállukban is lazábbak az ízületek, vigyázni kell, hogy amíg meg nem erősödnek, ne emeljük fel őket a karjuknál fogva, mert a vállízület kimozdulhat a helyéről.

 

Sokuknak a törzséhez képest rövidebb a karja és a lába, amire szintén érdemes figyelni, amikor új mozgásformák elsajátításában akarunk segíteni nekik. A rövidebb kar miatt pl. nehezebb lehet önállóan ülni, mivel nem tudnak a testük mellett a földön támaszkodni (egy magasabb felületen viszont már igen). Mászásnál a rövidebb lábak jelenthetnek akadályt: túl magas lehet nekik a lécső vagy a kanapé, ezért gondoskodni kell róla, hogy a megfelelő szintkülönbségekkel találkozzanak.

 

Különböző egészségügyi problémák is nehezíthetik a mozgásfejlődést: szívfejlődési vagy emésztőszervi rendellenességek miatt hamar elfáradhatnak és gyakrabban kaphatnak el fertőzéseket. Ilyenkor legyünk türelmesek: majd ha meggyógyultak, gyorsabban fognak fejlődni.

 

Forrás: Patricia C. Winders

Vélemény, hozzászólás?