A nagymozgás fejlődése: Az első hónapok testhelyzetei

2014-08-22 | Down gyereket nevelek| Fejlődési területek| Mozgásfejlődés| Nagymozgás

Vannak olyan lehetőségek, amelyekkel úgy segíthetjük a baba fejlődését, hogy egyszerűen csak kicsit nagyobb odafigyeléssel csináljuk, amit amúgyis csinálnánk. Ilyen lehetőség például az első hónapokban a nagymozgás fejlesztése azzal, amilyen testhelyzetekben letesszük vagy megtartjuk a babát. Mivel a mozgás és az észlelés együtt fejlődik, az ilyen gyakorlatokkal abban is segítünk neki, hogy azokat a mozgásokat végezze el, amelyekre az értelmi fejlődéséhez is szüksége van.

Az első néhány hónapban a babák sokat alszanak, kezdetben 20-30 percnél többet nem töltenek ébren. A Down-szindrómás babák fejlesztése nagyon korán elkezdődik, így az együtt töltött éber időt jól ki kell használni:
• azokkal a területekkel foglalkozzunk, amelyek valóban fontosak

• olyan mozgásformákat gyakoroljunk, amelyekre a gyerek megérett

• inkább röviden, de jól időzítve gyakoroljunk: új dologba akkor fogjunk, ha a baba friss és kipihent

Csak olyan testhelyzetekbe tegyük a babát, amelyekben kényelmesen érzi magát, és azokban se legyen sokáig, csak amíg jól esik neki. A könnyebb testhelyzeteket (oldalt fekvés, háton fekvés) váltogassuk a nehezebbekkel (hason fekvés, függőleges tartás). Amikor a karunkban tartjuk, ügyeljünk rá, hogy előre tudjon nézni, a lábai legyenek összezárva és a karjai ne essenek hátra. Öleljük körbe úgy, hogy ne a gravitációval kelljen küzdenie, hanem maradjon ereje figyelni arra, amit lát vagy amit csinálni akar.

A gyerekek kíváncsiak és tanulni akarnak – a Down-szindrómás gyerekek is. Könnyebb velük a testhelyzeteket (és később a mozgásokat) gyakorolni, ha valami érdekes látni- vagy megfognivalót kínálunk nekik. Az első hónapokban a baba számára nincs érdekesebb, mint a mi arcunk. Először a kontrasztosabb (fekete-fehér) tárgyak keltik fel a figyelmét és 3-4 hónapos korában kezd el érdeklődni a színes, hangot adó játékok iránt.

Ha új dolgot tanul, először csak abban segítsünk neki, hogy kipróbálja és elkezdje gyakorolni. A mozdulatok finomítása ráér később is. A nagymozgás fejlesztése során is segíthet átérezni a baba helyzetét, és megtalálni a segítségnyújtás hatékonyabb módjait, ha mi magunk is kipróbáljuk a gyakorolni kívánt mozgásformákat.

Akár gyakorolunk, akár pihenünk, ne feledjük a legfontosabbat: azért vagyunk együtt, hogy örüljünk egymásnak.

Forrás: Patricia C. Winders