Iskolai élmények
2019-01-07 | Andiblog
Sziasztok olvasóim. Azért nem jelentkeztem sokáig, mert a színházban új darabot tanultunk és sok időbe került. Ha ráértek, ajánlom mindenkinek ezt a darabot mert nagyon jó. A címe: Az üstökös.
A mai nap az iskolai élményekről fogok írni. Elsőként a Damjanich iskolába jártam, ahol voltak rendes és nem rendes tanárok is. Először Hajni néni volt a tanárom, őt nagyon szerettem és nagyon aranyos volt. Most is szoktam találkozni vele néha és az előadásomat is megnézte.
(A kép egy előadás videójából van, itt lehet megnézni a videót.)
Volt, akit nem nagyon kedveltünk és őt úgy hívták, hogy Bea néni. Azért nem kedveltem, mert készülődtünk a sétára, viszont én lassan készültem el, és ezért bent hagytak engem az osztályba. Meg türelmetlen volt és semmi sem volt jó, amit csináltam. De ez már a múlté, mert ez olyan rég volt. Amikor Anya kivett abból az iskolából emiatt a szituáció miatt is, meg más okokból is, akkor teljesen igaza is volt.
Kerestünk egy másik iskolát, ez volt a Kormos István Általános Iskola. Ott nagyon jól éreztem magam, be is tudtam illeszkedni az osztálytársaimhoz és volt egy tanár, aki nagyon bírt engem, és ő az Anikó néni és a Hédi néni. A többi tanárokkal is jól kijöttem. Anikó néni nagyon aranyos volt és most is nagyon szeretem, ő volt az osztályfőnököm és a magyart tanította, és most is tartom vele a kapcsolatot. Igaz, ott is csináltam egy-két rosszaságot, ami nem volt szép tőlem, de megérdemelte az a gyerek, hogy megkapja a magáét. Például azzal, hogy bevittem egy lisztet és beleöntöttem a technika dobozába, mert állandóan piszkált engem. Egyszer teleírtam az ellenőrzőjét egyesekkel.
Mikor ennek az iskolának vége lett, a Csalogány iskolába mentünk, és az nagyon jó volt, mert voltak szakkörök meg sok minden más, a tanárok nagyon aranyosak voltak. Volt egyszer, hogy külön levittek engem a foci szakkörre, meg a könnyűzenei szakkörre és egyszer a focibemutatón nekem szólt a Krisztián bácsi, hogy “Nézd csak ki van itt, és téged vár!”, és én megörültem, mert ott volt a Várkonyi Attila Dominique. Ez egy nagyon kedves emlék a szívemnek.
Ez az iskola messze volt és váltottunk egy másik iskolát, ami a Gém utcai iskola. Ez közel van hozzánk most is, de már nem járok oda, mert elballagtam. Ebbe az iskolába, nagyon sok program volt, csúcsszuper volt. Az igazgató Ibolya néni, aki nagyon rendes és aranyos, és a tanárok is, Réka néni, Judit néni, meg Móni néni és még sokan mások is. Mindegyik tanár nagyon aranyos volt. Élveztem a szövést és a kézműves foglalkozást is. Volt sok színes program, a barátaimmal, osztálytársaimmal, mint például anyák napi ünnepség, táncos rendezvények és még az ünnepek is amiket szintén nagyon élveztem. Ez az iskola, a tanárok és a programok most is nagyon hiányoznak nekem, de sajnos nem tudjuk visszaforgatni az idő kerekét, mert én már színésznő lettem a Baltazár Színházban.
Amit még hozzátennék ehhez, hogy kamaszkorba csinálunk rossz dolgokat vagy helytelenül viselkedünk, de néha ki kell adnunk magunkból a feszültséget, ami bennünk lappang. Most viszont már felnőtt színésznő vagyok és erről majd később fogok írni.
