A beszéd előtti készségek fejlesztése
2014-08-07 | Down gyereket nevelek| Fejlődési területek| Kommunikáció fejlődése
A Down-szindrómás gyerekeknél a beszédfejlődés rendszerint a leglassabban formálódó területek közé tartozik. Mivel erre a lemaradásra előre számíthatunk, lehetőségünk van a kezdetektől beavatkozni és gyakorlatilag újszülött kortól célzottan figyelni már a beszédhez vezető készségek fejlesztésére is.
A beszédhez ugyanazokat a szerveket és izmokat használjuk, mint az evéshez és a légzéshez. Az a hipotónia (alacsony izomtónus), ami az evést zavarja, a beszédet is zavarni fogja. Az evés során a gyerekek erősítik a beszédhez szükséges izmokat és gyakorlatot szereznek azok irányításában. Az evéssel kapcsolatos nehézségek kezelése tehát a beszédre is jó hatással lesz. A legjobb tréning a szoptatás, de ajánlott a szájmasszázs is. Később jó edzést jelenthetnek az érdes felületű kanalak és a különböző hosszúságú szívószálak.
A kommunikáció során a felek egymással felváltva beszélgetnek, válaszolgatnak egymásnak. Maga a válaszolgatás aktusa azonban jóval a beszéd előtt megjelenik és külön gyakorolható. A kisbaba hangadására válaszoljunk utánzással és várjuk meg, míg újra hangot ad (lehet, hogy kicsit lassabban, mint más babák).
Nem csak hangokat, hanem mozdulatokat is utánozhatunk (pl. dobolást, grimaszt). Bekapcsolódhatunk a “beszédébe” igazi szavakkal is, ilyenkor érdemes engedni az ösztönösen megjelenő dajkanyelvnek: lassabban, magasabb hangon, eltúlzott artikulációval és hanglejtéssel beszélünk és sokszor ismételjük el ugyanazt. Az “egyet én, egyet te” elvet gyakorolhatjuk egy labda vagy egy játék autó egymásnak gurítgatásával, tárgyak ide-oda adogatásával (kérem-köszönöm) és hasonló játékokkal.
A beszéd megértéséhez össze kell tudnunk kapcsolni a beszélőt a hangjával, akkor is, ha másféle zajok is jelen vannak a környezetben. Nagyon fontos, hogy a gyerek hallását rendszeresen ellenőrizzék – nem minden fajta halláscsökkenés nyilvánvaló a hozzátartozók számára. A hallási figyelem kezdeti edzésére a csörgőkkel ajánlott játékok után is számos lehetőség van:
• Mutassunk a gyereknek egy hangszert (sípot, csengettyűt, dobot stb.) vagy egy hangot adó tárgyat (zörgős papírt). Mutassuk meg a hangot is, majd vigyük el a hangszert az egyik oldalára. Ha spontán nem fordul utána, irányítsuk oda a figyelmét és szólaltassuk meg újra a hangot.
• Ha nehezen megy neki a hangforrás megtalálása, ültessük az ölünkbe (ülhetünk vele forgószékbe is) és forduljunk együtt a megszólaló hang irányába.
• Rejtsünk el egy elemes vagy felhúzós zenélő játékot, a gyerek pedig keresse meg. Ha még nem tud helyet változtatni, legyen a játék kartávolságnyira tőle, letakarva vagy egy másik játék mögé rejtve.
• Figyeljünk együtt a környezet hangjaira és nevezzük meg a hangforrásokat. (“Hallod a repülőt?” “Figyelj csak! Csöpög a csap!”) Amikor csak lehet, szemmel is keressük meg a hangforrást.
A beszélőre tartósan kell figyelnünk. A kisbabához hajoljunk közel és próbáljuk meg elérni, hogy egyre hosszabb ideig tudjon ránk figyelni. Beszéljünk hozzá dajkanyelven, énekeljünk, adjunk ki érdekes hangokat (nyelvvel csettintés, ajkakkal cuppogás) vágjunk figyelemfelkeltő arckifejezéseket (vigyázzunk, ne ijesszük meg!) Ha nehezen veszi fel a szemkontaktust, segíthetünk neki azzal, ha gyengéden magunk felé fordítjuk arcát, ha lassan távolítjuk és közelítjük az arcunkat az arcához, ha mindig reagálunk rá, amikor ránk néz, néha akár egy érdekes napszemüveggel vagy a homlokunkra ragasztott matricával is felkelthetjük a figyelmét. A kukucs-játék ebből a szempontból is remek gyakorlás lehet.
