Alternatív gyógymódok Down-szindrómánál

2014-01-04 | A gyógyítás esélyeiről| Down gyereket nevelek| Egészség| Egészségügyi problémák| Ténytár

Egy gyógymód akkor számít alternatívnak, ha nem felel meg azoknak a szigorú kritériumoknak, amelyeknek a “hivatalos”, tudományos orvoslás eszközei megfelelnek, vagyis amíg a hatékonyságát nem sikerül kontrollált, kettősvak teszteken megismételhetően bizonyítani. A kontrollált azt jelenti, hogy két – lehetőleg véletlenszerűen kiválasztott – csoportot hasonlít össze, amelyek kezelése mindenben megegyezik, kivéve a vizsgálni kívánt hatóanyagot/eljárást (Pl. akupunktúránál a kontrollcsoportot is megszurkálják, de más pontokon).

 

A kettősvak vizsgálatnál nem csak a páciensek, hanem a kezelők sem tudják, hogy a valós hatóanyagot adják-e vagy a placebót. Erre azért van szükség, mert a viselkedésükkel öntudatlanul, szándékuk ellenére is befolyásolhatják a páciensek tapasztalatait és válaszait. A megismételhetőség követelményére pedig azért van szükség, mert így zárható ki az, hogy a vizsgálat elvégzésének sajátos körülményei befolyásolták az eredményeket. Ha egy gyógymód hatékonysága ilyen szigorú körülmények között bizonyítást nyer, onnantól kezdve már nem alternatív gyógymód, hanem tudományos: a hatékonynak bizonyult gyógynövényekből pl. gyógyszerek készülnek.

 

Kavicsterapia.jpg

Az alternatív gyógymódok közé tartoznak a természetgyógyászat eszközei vagy a hagyományos gyógyítóeljárások. Ezek egy részénél

 

• a hatékonyságot már vizsgálták, de nem igazolták,

 

• más részüknél nem is vizsgálták (pl. mert első ránézésre is képtelenség, mint a tévés távgyógyítás),

 

• és van néhány, amelyről bebizonyosodott, hogy nem használ.

 

Utóbbiak közül néhánynak közvetlen káros hatását találtak (ezek ilyenkor jellemzően veszítenek a népszerűségükből, bár később visszanyerhetik), néhány – egyébként ártalmatlan – eljárás viszont közvetve okoz károkat, mondjuk azzal, ha a bizonyítottan hatásos gyógymódok helyett alkalmazzák őket (pl. életmentő műtét helyett adnak kurkumát a rákos betegnek).

 

Mivel a Down-szindróma maga gyógyíthatatlan, azokat a “terápiákat”, amelyek ebből ígérnek gyógyulást, könnyen kizárhatjuk a komoly ajánlatok közül (lásd még: Mikor fogjunk gyanút, hogy egy “terápia” kamu?), de maradnak olyan területek, ahol a Down-szindrómásoknál is felmerülhet az alternatív terápiák alkalmazása.

 

• az olyan betegségek kezelésénél, amelyek bárkinél előfordulnak (és amelyeket másoknál is kezelnek alternatív eszközökkel)

 

• az általános egészségi állapot javítására (“immunrendszer erősítése”)

 

• a fejlődési lemaradás ellensúlyozására (értelmi és/vagy mozgásfejlődés támogatása)

 

Mivel az alternatív terápiákat épp az határozza meg, hogy hatékonyságuk tudományosan nem bizonyított, nem tudunk olyan alternatív terápiát felmutatni, amely ez alól kivétel lenne – Down-szindrómásoknál sem. Számos területen azonban nagyon nehéz objektív méréseket végrehajtani, pl. Down-szindrómások között nem egyszerű két olyan, megfelelően nagy létszámú csoportot létrehozni, amelyek semmi másban nem különböznek, csak egy adott kezelésben – egyszerűen azért, mert ehhez kevesen vannak. Ha nem gyógyszereket, hanem időben elhúzódó, komplex és/vagy a fejlesztésre irányuló terápiákat akarunk összehasonlítani, még nehezebben tudunk valódi tényeket felmutatni, csak támpontjaink vannak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha Down-szindrómáról (vagy még ritkább eltérésekről) van szó, akkor a tudományosság kritériumai nem használhatók. Sőt, inkább azt jelenti, hogy még körültekintőbben kell megválasztani, hogy minek szavazunk bizalmat.

 

Mindezek mellett a családoknak természetesen akkor is joguk van a saját világnézetükhöz, ha Down-szindrómás gyerekük születik. Saját legjobb lelkiismeretük szerint segíthetik gyermekeik egészségének és fejlődésének fenntartását, ezt nem lehet tőlük elvitatni. Amit azonban érdemes lehet az átlagnál is jobban meggondolni, az az, hogy egy Down-szindrómás gyerek nevelésével kapcsolatban a családoknak plusz feladatai és plusz kiadásai lehetnek. Sok új dologgal kell megismerkedni, megtanulni új helyzetek kezelését, tájékozódni a fejlesztések, az oktatás, az önellátás lehetőségeivel kapcsolatban. A fejlesztésekre el kell járni, otthon is át kell szervezni az életet. Ha a gyereknek valamilyen komoly betegsége is van, az a családra még nagyobb terhet róhat. Nem lehet megspórolni a szülők kapcsolatának építését és a testvérekkel való foglalkozást sem. Egy ilyen helyzetben érdemes százszor meggondolni, hogy belekezdünk-e egy csodás ígéretekkel kecsegtető, tudományos bizonyítékok helyett egyedi esetekre hivatkozó, komoly anyagi áldozatot és/vagy nagy időráfordítást igénylő, esetleg veszélyes kezelésbe, terápiába. Egy kisgyerekes családban sosem elég az idő és/vagy a pénz, de egy Down-szindrómás kisgyerek családjában ezek még nagyobb kincsnek számítanak. Gondoljuk meg jól, mire fordítjuk.

 

Vélemény, hozzászólás?