3 kapaszkodó a Down-szindrómás kisbabák gondozásához

2016-02-05 | Alvás| Down gyereket nevelek| Egészség| Fejlődési területek| Kommunikáció fejlődése| Önellátás fejlődése| Táplálkozás

Amikor egy várt kisbaba Down-szindrómával születik, a váratlanság érzése egy időre elnyomhat minden mást. A babát várták, de ezt a helyzetet nem. Rendben van az egészsége? Kell műteni? Meg fog gyógyulni? Mit kell vele csinálni egyáltalán? Olyan, mint más kisbabák vagy rögtön valami különleges gondoskodást igényel? Tud szopni? Mennyire korán kezdődik a korai fejlesztés? Mi lesz most a házassággal, a testvérekkel? Mi lesz ebből a kisbabából egyáltalán?

Hirtelen annyi kérdés és annyi tanulni- és tennivaló zúdul a szülők nyakába, amit önmagában is nehéz elviselni. Ebben a kifordult világban azonban éppen az lehet a biztos pont, aki ezt a kavarodást látszólag okozta: a kisbaba, és az lehet a kérdéslavinán és kétséglabirintuson átvezető gyakorlati kapaszkodó, a titkos, belső segítségforrás, ahogy erről a kisbabáról gondoskodunk.

1. Mindenképpen próbáljuk meg szoptatni

Lehet, hogy egy időre elválasztanak minket egymástól egészségügyi okok vagy egyszerűen a kórházi személyzet ijedtsége miatt. Lehet, hogy azt mondják nekünk, hogy a Down-szindrómás babák nem tudnak szopni. Lehet, hogy a kórházban nem tudják, hogyan lehet egy Down-szindrómás baba szoptatását segíteni. Lehet, hogy nagyon sok türelemre lesz szükségünk, és több hónapig tart majd, míg a baba megtanul igazán hatékonyan szopni. De a nehézségek többnyire legyőzhetőek és az erőfeszítés sokszorosan megtérül.

A szoptatás előnyeiről ma már talán nem kell győzködni senkit, azt azonban nem mindenki tudja, hogy az előnyök épp olyan területeken jelennek meg, amelyeken a Down-szindrómás babáknak a leginkább támogatásra van szüksége: az immunrendszer erősítésében, a testi gyarapodásban, az emésztési problémák és a későbbi elhízás elkerülésében, a beszédhez szükséges izmok erősítésében, az idegrendszer fejlődésében, bőrproblémák, alváspanaszok, fájdalom csökkentésében stb. A szoptatás ráadásul az anyát is segíti, hormonális folyamatokon keresztül nyugtató, ellazító hatást fejt ki, az egymásra figyelés, a testkontaktus a kötődést erősíti, a sikeres szoptatás a szülői kompetencia érzését támogatja.

2. Legyen része sok testkontaktusban

A kötődés nem ragaszkodást jelent, hanem egy egészséges kapcsolati mintázatot, a kötődő nevelés pedig nem kényeztetés, hanem a biztonság iránti igény kielégítése. Egy Down-szindrómás gyerek születésénél a kötődés kialakulása több ponton is sérülhet, amit a sok testkontaktus segíthet ellensúlyozni. Különösen fontos szerepe lehet a testkontaktusnak akkor, ha a baba szoptatása leküzdhetetlen akadályokba ütközik.

Vegyük ölbe a babát, masszírozgassuk, ringassuk, kendőben, hordozóeszközben hordozzuk a testünkön. A testkontaktus a kötődés erősítésén túl is számos előnyt kínál: segíti az idegrendszer optimális fejlődését, a kommunikációt, a mozgásfejlődést. Ha hordozás, ringatás közben ritmusra mondókázunk, énekelünk is neki, lényegében egy komplex fejlesztésben lehet része.

Ha betartjuk a biztonságos együttalvás szabályait, együtt is alhatunk vele: ez az éjszakai szoptatásokat is megkönnyíti, miáltal a baba jobban gyarapszik, az anya pedig kipihentebb lesz, mintha minden szoptatáshoz fel kellene kelnie és át kellene sétálnia egy másik szobába. Egy kisbabával együtt aludni akkor biztonságos, ha a matrac nem süppedős, nincs nagy párna vagy nagy, puha takaró, ami az arcát eltakarhatná, nincs az ágyban zsinór, szalag, ami a nyakára tekeredhetne, van elég helye, nem tud legurulni, a szülő pedig nem dohányzik, nem fogyasztott alkoholt, kábítószert vagy altatót.

3. Használjuk ki a kommunikáció minden lehetőségét

A szoptatás és a testkontaktus segíti a szavak nélküli kommunikációt, a testi jelek tudattalan kódolását. Érezni fogjuk, ha a babának valami kényelmetlen, ha nyugtalan, akkor is, ha nem sír. Érezni fogjuk, ha nyugodt és ellazul, akkor is, ha nem alszik. Érdemes ezeknek az érzéseknek hinni, és reagálni arra, amit a baba a testével “közöl”. A válasszal nem kell megvárnunk, míg sír, de vannak babák, akik nagyon hamar sírva fakadnak. Ne tekintsük a gondoskodásunk minősítésének a baba jelzéseit, ő nem minket értékel a viselkedésével, hanem a saját állapotát jelzi vissza.

Plusz egy kommunikációs lehetőség: az EC

Ha egy babát igény szerint szoptatunk, testünkön hordozunk, együtt alszunk vele és a jelzéseire reagálunk, nem kíván nagy extra energiát, ha nem csak a táplálék, a testközelség, a nyugalom és az optimális ingerek iránti igényeire figyelünk, hanem az ürítést is szükségletként fogjuk fel, aminek a kielégítésében segíthetjük. Az EC az “Elimination Communication”, az ürítéssel kapcsolatos kommunikáció rövidítése. Magyarul segített szobatisztaságnak is hívjuk, bár a szobatisztaság nem központi eleme, hanem csak a mellékhatása. A központi elem a gondoskodás: figyelünk a gyerek jelzéseire (pl. mocorogni, nyöszörögni kezd vagy váratlanul abbahagyja, amit addig csinált), megfigyeljük a ritmusát (pl. ébredés, étkezés után ürít) és a megfelelő időben egy biztonságosan megtámasztott pózba tartjuk (tálka, bili, wc fölé), ahol a dolgát tisztán elvégezheti.

A babák gyorsan megtanulják a pózt, a helyszínt az ürítéssel társítani (kezdetben egyéb jelekkel, pl. hanggal is segíthetjük a társítás kialakulását), saját testüket irányítani, a szülők pedig egyre jobban megtanulják a gyereküket “olvasni”, és a megérzéseikre hallgatni.

A módszer a később esetleg jelentkező, szobatisztaságra szoktatással kapcsolatos nehézségek megelőzése és a kötődés erősítése valamint a kommunikáció fejlesztése mellett számos más előnnyel is jár, amelyek különösen fontosak Down-szindrómás vagy más fogyatékossággal született babák – és szüleik – esetében, pl. segít a környezet túlságosan alacsony elvárásainak felülírásában vagy a kompetenciaérzés erősítésében.

Az EC különböző eszközeiről, gyakorlati lehetőségeiről, hátteréről részletes anyagot tartalmaz a Down Egyesület Tudástára, példákkal arra, ahogy különböző családokban Down-szindrómás gyerekekkel gyakorolták a módszert.

Azok számára, akik kisbabájuk nevelését nem a kötődő szemléletben képzelték, tervezték, a fenti módszerek közül nem egy idegenül hangozhat. Az egyik dolog, amit érdemes megfontolni, amikor ebben a sarkaiból kifordult világban az ilyen ötletek a “púp a hátamra” érzetet keltik, hogy  a krízis időszakok mindig a változás lehetőségének ajándékát hozzák. Most, hogy a korábbi elképzelések összeomlottak, könnyebb lehet egy új rendszert felépíteni.

A másik pedig, hogy sem a szoptatás, sem a testkontaktus keresése, sem az EC nem egy szigorúan betartandó szabálygyűjtemény, amitől minden gyakorlója ugyanolyan tökéletes szülő (és tökéletes gyerek) lesz. A kötődő nevelés egy olyan együttműködés, amely a baba és a szülők egyéni igényeihez is alkalmazkodik: ahány ház, annyiféle megvalósítása létezik. Nem olyan valami, ami még fokozná a stresszet, amit egy kisbaba – akár egy Down-szindrómás kisbaba – érkezése okoz, hanem olyan lehetőségek forrása, amelyek ezt a stresszet természetesen, a gondozási  ösztönökkel összhangban csökkenteni tudják. Az alkalmazásuknál mindig a teljes család igényei állnak középpontban, így nem csak a baba számára optimálisak, hanem a szülők számára is.