Kétszer születettek

2013-11-19 | Down-szűrés| Örökbefogadás| Történetek

Vannak, akik úgy vélik, a Down-szindrómás gyerekek terhet jelentenek a családjuk számára, amit, ha “időben kiderül,” erkölcsi kötelesség elhárítani. Mások azonban tárt karokkal várják még a más családokba érkezett Down-szindrómás babákat is. Ennek a hét gyereknek a története azt mutatja, hogy a Down-szindrómások örökbefogadása nem is olyan ritka.

Ha egy magzatnál genetikai eltérést állapítanak meg, a várandós pár gyakran sem arról nem kap korrekt tájékoztatást, mivel járna a baba megtartása, sem arról, hogyan zajlik és milyen következményekkel járhat a terhesség megszakítása. Minél többféle szempontot tudunk figyelembe venni, annál nyugodtabbak lehetünk, hogy a lehető legjobb (vagy a legkevésbé rossz) döntést hoztuk.

Az alábbiakban olyan történetekbe olvashatunk bele, amelyekben a Down-szindrómás magzatok megszülettek, aztán új családot kaptak. A történetekből változatlan formában közlünk részleteket, így tartalmuk és szóhasználatuk a DownBaba szerkesztőségének álláspontjától eltérhet.

“Elsőként Máté érkezett, akinek a harmincadik (!) magzati héten egy frissen felfedezett szívhiba miatt elvégzett genetikai vizsgálat során derült fény a szindrómájára. Ha nem sikerült volna akkor gyorsan befogadó családot találni neki, egy sebtében megindított koraszülés pecsételte volna meg a sorsát. A szívét nyolc hónapos korában megoperálták, azóta semmi baja, eleven, kreatív kisfiú, aki ha úgy adódik, kezeiben egy-egy kisautóval, papucsban is tud fára mászni. Normál óvodába jár, ahol egy katasztrófavédelmi nap során minden plüssállatot kimentett a füstből.

(…)

Samu értelmiségi szülők gyermekeként hosszas próbálkozás után lombikban fogant. Down-szindrómájára születése után derült fény a kórházban, ahonnan emiatt nem haza, hanem egy csecsemőotthonba került. Most boldog, kiegyensúlyozott csecsemő, hatalmas kék szemekkel csodálkozik a világra, és az asszisztált szobatisztaság (EC) módszerének köszönhetően alig igényel pelenkát.

(…)

Maja jómódú családba született második gyerekként. Életét annak köszönheti, hogy nála egy igen ritka, rejtettebb (transzlokációs) változatról van szó, melyet a magzati korában elvégzett genetikai vizsgálat során nem sikerült kimutatni. A születése után megismételt vizsgálat eredményének ismeretében azonban a kórházból már egyenesen új otthonába, Zsuzsáékhoz került.

(…)

Ábel szindrómáját a harmincadik terhességi héten ultrahangon észlelt gyomorszűkület miatt elvégzett genetikai vizsgálat derítette ki. Biológiai szülei ekkor a rendelkezésükre álló ismeretek alapján úgy döntöttek, örökbe adják, és születésekor – pszichológus tanácsára – meg sem nézték őt. Ábel a szükséges gyomorműtétet követően épp a Bethesda Gyermekkórházban lábadozott magányosan, amikor Julianna és Zoltán legkisebb, akkor három hónapos kislánya, Viola is ugyanoda került légúti panaszokkal. Meglátták, megszerették, és a gyermekkórházból már egy helyett két csecsemővel mentek haza két óvodás gyermekükhöz.”