Down-szindróma diagnózis után egy évvel

2017-07-12 | Down-szűrés| Pozitív eredmény

2016. március 1. mindörökre életem nagy fordulópontja marad. Ezen a napon kaptam meg a szűrő tesztem pozitív eredményét 21-es triszómiára, azaz Down-szindrómára. Ha tudtam volna, hogy ezért hívnak a munkanap közepén, nem vettem volna fel.

Mivel Kara tényleg csodálatos, könnyen mondanám, hogy bárcsak tudtam volna akkor, amit most tudok, de azért ez nem ennyire egyszerű. A diagnózis nagyon rosszul érintett. Idő kellett, hogy elgyászoljam az elvárásaimat, tájékozódjak, fejlődjek. Támogatnom kellett a férjemet és tudnom kellett, hogy ő is támogat engem.

Minden, ami március elseje után történt, az “miután megtudtuk” lett. Nézegetem a korábban készült képeinket és azt gondolom: “Milyen gondtalanok és tájékozatlanok ezek az emberek!” Kikeresem a saját arcomat és az ártatlanságot látom. Szinte mondanám magamnak: “Na várj csak, várd csak meg az elsejét és a világ örökre megváltozik!”

Március elsején tudtuk meg azt is, hogy lányunk lesz.

Nem egy hívást kaptunk. Engem azzal hívott fel az orvos aznap délután, hogy a következő lépés a genetikai tanácsadás lesz. Nem sokkal később Jacob kapott egy telefont a hírrel, hogy lányunk lesz. Korábban abban egyeztünk meg, hogy nekem nem mondja el, hanem meglep vele hétvégén, amikor a többiekkel is közöljük. De hát a tervek változnak.

Nagyon ügyesen próbálta a titkot tartani. Amikor azt mondtam neki, hogy szeretnék valami jó hírt hallani, csak megrázta a fejét. De pár perccel később üzenetet kaptam. A telefonomon egy óriási, csillogó, rózsaszín masni világított.

Könnyek szöktek a szemembe:
– Hát igazam volt?
– Igazad volt – felelte.

Micsoda nap!

Hat nappal később találkoztunk a genetikai tanácsadóval és volt egy ultrahangvizsgálatunk. Hét nappal később mintát vettek a magzatvízből.

Aznap, amikor az eredményt megtudtam, egy barátnőm ugrott fel hozzánk egy ajándékkal. Egy kis, fekete-fehér ruhácskát hozott, sárga masnival. Csak egy pár perccel az után érkezett, hogy Jacob megmondta nekem a magzatvíz vizsgálat eredményét. A barátnőm nem számított rá, hogy amikor belép a nappalinkba, a szétbőgött fejemet fogja látni.

Kara rég kinőtte már azt a ruhát, de különös gonddal csomagoltam el, félrerakva vele az érzelmeket is, amelyeket újra előhívott bennem.

Mostanra nagyon sok félelmem elszállt.

Rettenetesen féltem, hogy a lányom nem lesz okos, szép és erős. Most nem értem, hogy gondolhattam ilyen butaságokat, hiszen ez mind lett, és még több is.

Rettegtem, hogy nem nem lesznek barátai, támogatói, de ebben is tévedtem. Attól a naptól fogva az lett a célunk, hogy mindent megtudjunk, amit a Down-szindrómával kapcsolatban megtudható. Nagyon sokat tanultam, de semmi nem tudott volna felkészíteni a szeretetre, amit érzek. Betölti a teljes szívemet.

A terhesség megszakítása nálunk nem jött szóba. Szerencsésnek érzem magam, hogy az orvosunk nem próbált ebbe az irányba terelni minket. Kezdettől fogva egyértelművé tettük, hogy a magzatvízvételt azért kérjük, hogy felkészülhessünk, nem másért.

2016. március elsején a rosszullétig elöntött a félelem és a bizonytalanság, de ez a félelem semmi volt ahhoz a büszkeséghez képest, amit most érzek a lányommal kapcsolatban. A világ jobb hely lett attól, hogy ő benne van. Majd meglátjátok.

Amber Dent
Kép és szöveg: The Migthy