Mit hoz a jövő? Fejlődés és tanulás

2013-12-05 | Down babám született| Mire számíthatunk

Fejlődés

 

Minden gyerek különbözőképpen fejlődik, mégis meg tudjuk mondani, hogy a gyerekek többsége kb. mikor milyen fejlődési lépcsőnél tart. A Down-szindrómás gyerekek fejlődése még a tipikusnál is különbözőbb lehet, így náluk ezek a támpontok sokkal bizonytalanabbak, és a róluk készült fejlődési táblázatok sokkal tágabb időintervallumokat adnak meg. A tipikus fejlődésű gyerekek többsége pl. 13 hónapos kora körül kezd önállóan járni és ettől plusz/mínusz négy hónap eltérés még megszokottnak számít, ugyanakkor a Down-szindrómás gyerekek átlagosan két és fél éves koruk körül érnek el ehhez a mérföldkőhöz, és ettől plusz/mínusz másfél évnyi eltérés is előfordulhat. Vagyis míg a tipikus fejlődésűeknél a járás elindulásában 8 hónap eltérés jellemző, Down-szindrómás gyerekeknél 3 év.

 

Vegyük észre az adatokból azt is, hogy a Down-szindrómás gyerekek egy része akkor kezd járni, mint a tipikus fejlődésű gyerekek egy csoportja, más részük pedig sokkal később. Körülbelül ez mondható el a fejlődés más területeiről is: A Down-szindrómás gyerekek között nagyon nagy eltérések lehetnek és bár vannak köztük, akiknek a fejlődése alig különbözik a tipikusan fejlődő gyerekekétől, másoké egyes területeken sokkal lassabb lehet. A fejlődés üteme nem minden területen egyformán tér el a tipikustól: meglehet, hogy egy mozgásában lassabban fejlődő gyereknek gyorsabb lesz a beszédfejlődése, míg egy másik Down-szindrómás gyereknél ez esetleg épp fordítva van. Az átlagos eltérések sem egyformák: pl. a beszéd megértésében a Down-szindrómások általában közelebb állnak a tipikushoz, mint az aktív beszédben, a látott információt jobban megjegyzik, mint a hallottat stb. Ugyanakkor a Down-szindrómások fejlődése is folyamatos – és nem ér véget a gyermekkorral.

 

 

Tanulás

 

DSiskolas.jpgAzon túl, hogy hogyan fog fejlődni a gyerekünk, arra is kíváncsiak vagyunk, hogy hosszú távon ez “mire elég”, azaz hogy milyen lehetőségei lesznek. A Down-szindrómás gyerekeknek joga van a korai fejlesztéshez, plusz a nevelés-oktatás minden olyan formájához, amelyhez a tipikus fejlődésű gyerekeknek: járhatnak bölcsődébe, kötelező őket felvenni óvodába, iskolába, tovább tanulhatnak és joguk van munkába állni is.

 

Magyarországon jelenleg az inkluzív oktatás gyerekcipőben jár, vagyis nagyon kevés olyan intézmény működik, ahol a Down-szindrómás gyerekek a tipikus fejlődésű kortársak között fejlődhetnek és tanulhatnak – annak ellenére, hogy már régóta világos: ilyen körülmények között fejlődnek a legjobban. Hazánkban a tanulási képességet vizsgáló bizottságok feladata meghatározni, hogy milyen óvodába és iskolába járhatnak a gyerekek – óvodás korban sokan többségi intézménybe (“normál óvodába”) járnak, iskolás korban azonban legtöbbször speciális intézményeket jelölnek ki számukra.

 

Down-szindrómás gyerekek is teljesíthetik a tankötelezettségüket alternatív tantervű óvodában vagy iskolában (pl. Waldorf vagy Montessori) és minden olyan pedagógiai megközelítés hasznukra lehet, ahol differenciált oktatás folyik. (Nem állami fenntartású iskolába nem kötelező a gyerekeket felvenni, az intézmény vezetésétől függ, hogy nyitottak-e az együttműködésre.)

 

Nálunk nincs komoly tömegbázisa az otthonoktatásnak; a külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez az út is járható lehet a Down-szindrómás gyerekek számára és a jogi lehetőség hazánkban is adott a magántanulói jogviszonyra. Elvileg nincs akadálya a továbbtanulásnak sem, bár Magyarországon ez elsősorban szakképzést jelent, külföldi példákban találkozunk sikeres érettségikkel, főiskolai, sőt egyetemi diplomákkal is.

Címkék: ,

Vélemény, hozzászólás?