Viszonzást nem váró jóindulat – Egy név jelentése
2016-01-11 | Család| Családi élet
A neve Katalin Anna.
A Katalin jelentése “mindig tiszta”, az Anna pedig “kegyelem, Isten kegyelme, kellem, kecsesség, báj.”
A nevét azelőtt választottuk ki, mielőtt megszületett volna azon az esős kedd délutánon, alig több, mint öt éve, mielőtt a 37. héten megindították volna a szülést, mielőtt megettem volna azt a szivárványos nyalókát és mielőtt megtudtuk volna, hogy Down-szindrómás.
A kegyelem a köznyelvben valamilyen büntetés elengedését jelenti, vallásos értelemben azonban a kegyelem egy nagyon gazdag jelentésű fogalom. Isten szeretete, személyes jóakarata és segítő ajándéka, jóindulatú gondoskodása, amely az ember érdemtelensége ellenére nyilvánul meg (lásd itt és itt). A kegyelem isteni segítség vagy erő, olyan hatalom, amely nap mint nap megerősít bennünket, és segít mindvégig kitartanunk (lásd itt). A kegyelem az öröm kifejezése, megjelenése az ember életében is örömöt és boldogságot eredményez. A Bibliában szereplő görög kharisz (kegyelem, öröm) szóból származik a karizmatikus kifejezés is (lásd itt).
Ezért illik úgy Katira a neve, mintha ráöntötték volna. Számára az a legtermészetesebb, hogy örömöt hoz és megerősít, mindegy, hogy az ember rászolgált-e erre. És úgy látom, a jóindulata még ragályos is.
A hatéves bátyja hirtelen elfelejti, hogy addig a hároméves húgát nyaggatta, amikor Kati hirtelen előbukkan a kanapé mögül és váratlanul megpuszilja. A tartózkodó úr a partin a gondoskodó tyúkanyóvá változik, ahogy Katit kérdezgeti, hogy nem kér-e még valamit. Inni? Sütit? Biztos? A bogaras nagyapónak a vegyesboltban hirtelen könnycseppek csillannak meg a szemében – nem tudni, miért, de az én tippem az, hogy találkozott a viszonzást nem váró jóindulattal.
Kati arra tanít, hogy mi is a saját tempónkban haladunk, hogy azzá legyünk, akivé lennünk kell. És hogy ehhez türelemre és hitre van szükségünk. Minek is sietnénk? Megmutatja nekem, hogy minden nap van idő örülni, ünnepelni, táncolni és valakinek mosolyt csalni az arcára. Arra emlékeztet, hogy egymásért vagyunk a világon. Olyan természetességgel bocsát meg és kér bocsánatot, ahogy a nap felkel vagy lemegy.
A világ néha valamiféle hiányosságot lát benne, én azonban úgy látom, hihetetlen gazdagon vannak meg benne azok a dolgok, amelyekből nagyon is sokra lenne még szükségünk: Együttérzés. Hála. Megbocsátás. Meglepetéspuszik.
És a tiszta, viszonzást nem váró jóindulat és öröm.
A kép és a szöveg forrása a Sipping Lemonade blog.
A ti gyereketek neve mit jelent? Veletek is megtörtént, hogy a nevének jelentésén csak a születése után gondolkoztatok el igazán, vagy hogy a neve jelentése akkor nyert mélyebb értelmet, amikor megismertétek őt?
