Sérült gyerekkel vége a házasságnak?

2014-07-25 | Család| Családi élet

Egy gyerek születése többféle szempontból is próbatételt jelenthet a család számára. Elterjedt tévhit, hogy a kapcsolatok többsége a sajátos igényű gyerek érkezésével járó próbatételeket nem állja ki: a válás sérült gyerekkel szinte törvényszerűen bekövetkezik.  Mi történik a valóságban?

 

W. J. Dyer, a Brigham Young University kutatója szerint a válasz attól függ, hogy hogyan működött a család a gyerek érkezése előtt. Vannak olyan családok, ahol jellemzően úgy oldják meg a konfliktusokat, hogy ha valaki hibázik, akkor azt elismeri, a többiek pedig megbocsátanak neki.  Más családokban nem lendülnek át ilyen gördülékenyen a hibákon: a hiba nem tévedés, hanem bűn, amit nem lehet lemosni. Ezeket a családokat az egymással folytatott harc tartja össze: egymás hibapontjait számon tartják, a haragot és a sérelmeket gyűjtögetik.

 

A krízishelyzetet átélő családokban általában nem változik meg ez az alapvető működési mód, hanem ugyanezeket az eszközöket használják, csak gyakrabban. A próbatételek során nagyobbak az érzelmi terhek, több az ismeretlen feladat és mindenki nagyobb eséllyel hibázik. A hibákat felelősségvállalással és megbocsátással kezelő családokban gyakrabban tudatosul a tagokban, hogy tetteiknek mindannyiukra ható következményei vannak, gyakrabban átélik, hogy összetartoznak és az összetartozást, egymás elfogadását a gyakoribb megbocsátások megerősítik. A hibázót bűnösként kirekesztő kapcsolatokban azonban a krízishelyzetek a széthúzást, az elzárkózást erősítik – akár annyira is, hogy a kapcsolat ezt már nem tudja átvészelni.

 

Egy gyerek születése mindenképpen változásokat hoz a család életében: időbeosztásban, életmódban, munkában, szókarozásban, anyagi helyzetben, szerepek elosztásában. Ilyenkor a családnak újra kell rendeznie a sorait és felül kell vizsgálnia az értékrendjét. Ezek a változások és feladatok akkor is stresszt jelentenek, ha örömteli esemény indította el őket. Ha az érkező gyerek nem tipikus fejlődésű, az a szokásos krízist további váratlan és különleges feladatokkal nehezítheti, mélyítheti. A krízisekre széthúzással reagáló családok a mélyebb krízisben nagyobb eséllyel bomlanak szét – bármi váltotta is ki a krízist.

 

Konkrét adatokat keresve több felmérést is találhatunk azzal kapcsolatban, hogy milyen arányban válnak el a fogyatékos vagy tartósan beteg és a hasonló diagnózissal nem rendelkező gyerekek szülei. Ezekből a felmérésekből két dolog nyilvánvaló: egyrészt a fogyatékosság jellege összefügg a válások arányával, a Down-szindrómás gyereket nevelő családokban például a válási arány még alacsonyabb is lehet, mint más családokban. Másrészt a válási arányok az eltérő fejlődésű vagy tartósan beteg gyereket nevelő szülők esetében alig magasabb, mint más házaspároknál: a felmérések többségében 6-7 százalékpont körüli eltérést találtak.

 

Természetesen az sem mindegy, hogy az együttmaradó családokban valódi együttműködés van-e, a megnövekedett terhek egészségesen oszlanak-e meg a családtagok között. Sajátos nevelési igényű gyerekeknek az apjukkal való viszonyát vizsgálva azt találták, hogy míg a gondozásból (fürdetés, etetés, pelenkacsere) a sérült gyereket nevelő apák ugyanúgy kiveszik a részüket, mint más családokban, a gondozáshoz közvetlenül nem kapcsolódó, inkább a kötődést segítő tevékenységekben gyakrabban vesznek részt: többet játszanak a gyerekükkel, többet olvasnak, énekelnek neki, mint a tipikus fejlődésű gyereket nevelő apák.

 

A szakember javaslata az, hogy a családok vizsgálják felül a konfliktuskezelő módszereiket, gondolják át, hogy a megküzdési technikáik mennyire erősítik az összetartást vagy a széthúzást. Ez minden családban tanácsos, de fogyatékos gyerek születése esetén kifejezetten sürgető feladat. A próbatételek idején különösen fontos, hogy a családtagok egymással támogató módon kommunikáljanak, és előtérbe helyezzék az elfogadást, megbocsátást. Így a krízishelyzet nem a széthullás fenyegetését hordozza, hanem az esélyt egy még boldogabb családi életre.

 

 

kép forrása: [1]
 

Vélemény, hozzászólás?