A mosoly-járőr: Ethan Hill, a Down-szindrómás rendőr
2014-10-16 | Család| Down-szindrómával a világ| Felnőtt kor
Nemrégiben hallottam egy pedagógusunk szájából, hogy a mai világban olyan nagy szükség van a Down-szindrómásokra, hogy “minden sarokra állítani kellene egyet.” Ő persze – az inklúzió mellett érvelve – képletesen értette, de Fort Kentben majdnem szó szerint megvalósították ezt. A kisvárosban néhány hónapja Down-szindrómás rendőr teljesít szolgálatot.
A 16 éves Ethan Hill minden szerdán reggel egyenruhát ölt, meghallgatja Tom Pelletier rendőrparancsnoktól az aznapra szóló eligazítást és – összeöklözés után – felkerekednek, hogy vigyázzanak a városra. Először átviszik a pénzes zsákot a városházáról a bankba, majd járőr szolgálatra indulnak.
Ethan korábbi személyi gondozója kereste meg a rendőrparancsnokot a nyáron, és elmondta, hogy a fiú mennyire vonzódik a rendőri munkához. Amikor megkérdezte, hogy Ethan eljöhetne-e rendszeresen hozzájuk, a parancsnok habozás nélkül beleegyezett.
– Az az egy óra, amit az ember erre rászán, egy életre boldoggá teszi ezt a srácot – mondja.
És nem csak Ethan örül. A párost elkísérő újságíró szerint nehéz lenne megmondani, ki a boldogabb: Ethan vagy a város többi lakója. Az tény, hogy felragyognak az arcok, amikor a fiatal járőr megjelenik.
– Azt hiszem, azért, mert nagyon jó érzéseket kelt az emberekben. Nagyon vidám, pozitív érzéseket – mondja az egyik banki alkalmazott. – Amikor Ethan van szolgálatban, az mindig jó nap lesz.
Mások a ragályos mosolyát említik, vagy hogy “a legjobbat hozza ki az emberekből”.
Ethan jó tanítvány. A rendőrparancsnok mosolyogva meséli, hogy olyan pontosan akarja ellátni a feladatát, hogy közben még azt is utánozza, ahogy a parancsnok megáll vagy az emberekkel beszélve gesztikulál. A letartóztatás lépéseit is korrektül végrehajtja – és a szolgálat végén fánkot vesz.
Senki nem foglalkozik vele, hogy csak 16 éves, hogy Down-szindrómás, hogy nem is “igazi”. Ethan néhány hónap alatt a város legnépszerűbb rendőrévé vált, és a szerda reggelek vidámabbak, kedvesebbek lettek a városban – talán még a rend is nagyobb. Az biztos, hogy az értékek a helyükön vannak.
forrás: [1]
