Hogyan segítsünk, hogy segíthessenek nekünk?

2013-12-11 | Család| Családi élet

Egy sérült gyerek nevelésében nem az a legnehezebb, hogy az ő másságát elfogadjuk, hanem hogy megbirkózzunk azzal, ahogy a társadalom (nem) fogadja őt. Dr. Kay Seligsohn, a Massachusetts General Hospital Down-Ambulanciájának pszichológusa azoknak a szülőknek ad tanácsokat, akiknek környezete nehezen tudja elfogadni, hogy a gyerekük nem tipikusan fejlődik.

 

A nem kívánatos reakció az egyértelmű elfordulás is lehet, de az is, ha a rokonok, ismerősök jelen vannak ugyan, de a sérült gyerek családjának életét inkább nehezítik, mint könnyítenék. A szakember szerint a környezet elutasításának két fő oka van. Az egyik, amikor a jó szándék mellé elavult információk társulnak.

 

Dr. Seligsohn bevallja, hogy valójában még a szakemberek is csak most kezdik igazán megérteni, hogy a fogyatékos gyerekek mi mindenre lehetnek képesek, így nem csoda, ha a laikus családtagok sincsenek ezzel tisztában. Azt tanácsolja, hogy a szülők vállalják magukra a feladatot, hogy a környezetüket megfelelő és naprakész információkkal lássák el.

 

Amikor információkkal próbálunk segíteni, keressünk a családtagonak megfelelő olvasnivalót (A Down-szindrómával kapcsolatban a DownBaba oldalain és a Down Egyesület Tudástárában tájékozódhatunk). Ha nem szeretnek olvasni, mutassunk nekik videókat. Jobb, ha nem egyedi eseteket látnak, hanem általános leírásokat, hogy ne egy gyerek állapotát ismerjék meg, hanem a lehetőségek szélesebb spektrumát.

 

Legyünk egyenesek, kezdeményezzünk nyílt beszélgetést arról, hogy milyen fajta segítséget találnánk hasznosnak. Ha a gyerekünk nem az életkorának megfelelően viselkedik és egy rokon ezt nem érti, Dr. Seligsohn azt javasolja, hogy legyünk egészen konkrétak: “Az én négyévesem inkább olyan, mint egy kétéves, úgyhogy szerintem, ha így kezeled, nem lőhetsz nagyon mellé.”

 

Az elutasítás vagy a meg nem értés másik oka lehet azonban az is, ha a rokonok nem tudják rugalmasan alakítani az elvárásaikat – különösen, ha ritkán találkoznak a gyerekkel és nincs alkalmuk megismerni őt. Vannak olyanok is, akik nem tudják elviselni, hogy nem vagyunk egyformák, vagy nem képesek együttérezni.

 

A jó hír az, hogy a legtöbb ember szeretne segíteni, de őket is megterheli a helyzet és nem tudják, mit tehetnének. Sokszor nekünk is olyan elvárásaink vannak a családunkkal szemben, amiket meg sem fogalmazunk. Gyermekünk sajátos nevelési igénye mellé kapott egyik ajándékunk, hogy megtanulhatunk nyíltabban kommunikálni.

 


Nagy családban (kép forrása: [1])

 

Vélemény, hozzászólás?