Házasság Down-szindrómával

2016-08-25 | Család| Down-szindrómával a világ

6 jellemző, amitől működik egy házasság Down-szindrómával – vagy anélkül. Paul Daugherty írása.

 

Milyen egyszerű tud lenni a szerelem, ha a szív vezethet.

 

Jillian és Ryan egy éve házasok

 

Jillian és Ryan június 27.-én ünnepelték az első házassági évfordulójukat: ugyanabban a fogadóban töltöttek el egy éjszakát, ahol házasokként szálltak meg első estéjükön. Örömmel jelentem, hogy a kapcsolatuk napról napra jobb.

 

Hogy miért?

 

Ugyanazért, amiért a mi házasságaink is.

 

Állandóan együtt élni mindnyájunk számára nehéz. Az engedélyek, a kompromisszumok, az alkalmazkodás ahhoz, hogy nem lehet csak úgy szakítani, amikor a dolgok elromlanak. Őszintén szólva én csodálom, hogy bármelyik pár együtt tud maradni az élete végéig, hát még egy olyan pár, akik tanulási nehézségekkel küzdenek. Apósom és anyósom 71 éve házasok. 71! A szüleim már 47 éve vannak együtt második (és utolsó) házasságukban.

 

Ezeket vettem észre Jillian és Ryan kapcsolatában az elmúlt 13 hónapban:

 

• Egymásra támaszkodnak. Ryan elméleti dolgokban okosabb, Jillian a gyakorlatban. Ryan előfizet a Cincinnati Enquirer újságra és minden nap elolvassa. Jillian tudja, mit kell csinálni, ha lekési a buszt, ami munkába viszi. A képességeik jól kiegészítik egymást.

 

• Kedvesek egymással. Ha az egyiküknek rossz kedve van, a másik támogatja. Észrevettem, hogy Ryan az utóbbi hónapokban többet becézgeti Jilliant: a “drágám” állandó jelző. “Ő a kedvesem.” “Teljes szívvel szeretem.” Mindketten gyakran kérdezgetik egymástól, hogy a másik hogy érzi magát.

 

• Jól tudnak együttműködni. Ha az ember látja őket a boltban, ahogy megtöltik a kosarat a heti bevásárolni valóval, kezükben a listával, amit otthon írtak, egyértelmű, hogy együtt oldják meg az élet feladatait.

 

Jillian és Ryan bevásárol

 

• Szívesen vannak egymással. Nemrégiben két hetet együtt nyaraltunk és gyakorlatilag elválaszthatatlanok voltak. Folyamatosan beszélgetnek. Amikor megálltunk Orlandóban, hogy részt vegyünk az országos Down-szindróma kongresszuson (Jillian és én meghívott előadók voltunk) órákat töltöttek a szállodai uszoda sodrómedencéjében. Aznap este a szobájukba kérték a vacsorát és megnéztek egy filmet Ryan iPadjén.

 

• Szabadságot hagynak egymásnak. Ryannek ott vannak “a fiúk” az egyetemi baseball csapatban, ahol évek óta segítőként dolgozik. Jilliannek hasonló társasága a kosárcsapat ugyanazon az egyetemen (mindketten ide jártak négy évig és itt vettek részt a diplomaosztó ünnepségen).

 

• Tudják, hogy együtt jobb nekik. Ez sziklaszilárd. Soha egyikükben sem merült fel, hogy a dolgokat ne tudnák megoldani.

 

Kellemesen meglepődtem. Igaz, hogy a feleségemmel, Kerryvel mindig is azt gondoltuk, hogy Jillian egyszer férjhez fog menni, abban nem voltunk biztosak (legalább is én), hogy érzelmileg megvannak-e hozzá a képességei. A legmerészebb álmainkat is felülmúlta. Ahogy azt már sokszor leírtam (és elmondtam), Jillian és Ryan a fontos dolgokban nagyon rendben vannak. Azokkal foglalkoznak, akiket szeretnek és akik szeretik őket. Nem sokat törik magukat féltékenységgel, haraggal vagy ravaszkodással. A legtisztább kapcsolat, amit valaha volt szerencsém látni.

 

Egy évtizeddel ezelőtt Jillan a “legjobb fiúm”-nak hívta Ryant (A “best boy” a filmszakmában egy asszisztensi munkakör). Egy évtizeddel ezelőtt Ryan minden beszélgetést úgy kezdett velem, hogy “Mindig nagyon jól bánok a lányával, uram.”

 

Egyik este a Ponte Verdában bérelt ház teraszán üldögéltek kézen fogva:

 

– Szeretem ezt a fiút – mondta Jillian.

 

– Mindig nagyon jól bánok a lányával, uram – tette hozzá Ryan.

 

Milyen egyszerű tud lenni a szerelem, ha a szív vezethet.

 

 

szöveg és képek: Paul Daugherty

 

 

Vélemény, hozzászólás?