“Először és első sorban én vagyok” fotósorozat Down-szindrómás egyéniségekről

2015-02-23 | Család| Down-szindrómával a világ

Sigga Ella reykjavíki fényképész 21 részes albumot készített, hogy bemutassa, a Down-szindrómások saját, különleges egyediségükkel gazdagítják az emberi sokszínűséget. Az “Először és első sorban én vagyok” című fotósorozat Down-szindrómás gyerekeket és felnőtteket ábrázol, 9 hónapos kortól 60 évesig. A projekt ötlete akkor született meg a fényképészben, amikor egy rádióbeszélgetést hallott, amelyben arról volt szó, mit kezd a társadalom azzal a lehetőséggel, hogy a genetikai eltérésekre irányuló magzatkori vizsgálatok következtében előre eldönthetjük, ki szülessen meg, ki ne.

– Volt egy nagyon kedves, Down-szindrómás nagynéném, Begga néni. Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy eltűnjön a világból a Down-szindróma és vele a nagynéném is.

A fotósorozat címét “Először és első sorban én vagyok” a fényképész, Halldóra Jónsdottir, 24 éves , Down-szindrómás nő írásából választotta. Jónsdóttir ezt írta: “Down-szindrómás vagyok, de először és első sorban én vagyok Halldóra. Úgy döntöttem, hogy élvezem az életet, amit kaptam, hogy boldog vagyok azzal, amim van, és hogy a legjobbat hozom ki a lehetőségeimből.” Ella a fotósorozattal Jónsdóttir bizakodó szemléletét akarta megmutatni.

A 21 modell ugyanabban a székben, ugyanaz előtt a színes, vidám háttér előtt ül. A világítás egyszerű és minden a modellekre irányítja a figyelmet. Az elrendezés azonossága és kontrolláltsága a modellek különbözőségét és szabadságát emeli ki.

Ella minden modelljével megismerkedett, hogy egyéniségüket meg tudja jeleníteni a képeken.
– Van, aki mosolyog, mások kuncognak és a végtagjaikat szabadon helyezhették el. Szerettem volna megmutatni a különlegességüket, egyedi egyéniségüket. A ruháik is különbözőek, ami szintén ráirányítja a figyelmet arra, hogy ezek az emberek egyáltalán nem ugyanolyanok, jóllehet mindannyian Down-szindrómások – mondta Ella.

Az “Először és első sorban én vagyok” fotósorozat felnyitja a szemünket az emberi sokszínűségre és elgondolkodtat, vajon akarunk-e egy olyan jövőt, amelyből ez a sokszínűség hiányzik.