“A Down-szindróma nem jelenti azt, hogy nem tudok álmokat szőni”

2018-07-17 | Down-szindrómával a világ

Tizennyolc évvel ezelőtt Dawn Sikes egészen másmilyennek látta a lánya jövőjét, mint ma.

– Csak a negatívumokat láttam, amikor Anna megszületett. Csak a Down-szindróma volt a szemem előtt. Csak arra gondoltam, hogy miből fog kimaradni… Sosem fog eljutni egy szépségversenyre, szalagavatóra, osztálytalálkozóra, nem lesznek anya-lánya délutánjaink arcpakolással és manikűrrel. Hogy is vehetne részt ilyen dolgokban? Úgy éreztem, a terveimet lehúzták a vécén. Hetekig sírtam.

Anna büszke édesanyja ma más történetet mesél, mint amit évekkel ezelőtt látott maga előtt. A mai történet egy olyan fiatal nőről szól, akinek a teljesítményeit hosszabban lehet sorolni, mint sok tipikusan fejlődő társáét, aki egész életében a korlátokat bontogatta, és aki akaratlanul átalakítja, mit gondol a világ a Down-szindrómáról. A mai történet egy szép, fiatal nőről szól, aki Alabama történetében az első Down-szindrómás nyertese a tekintélyes Distinguished Young Women (DYW), középiskolások továbbtanulását támogató országos ösztöndíj programnak. A DYW-t 1958-ban alapították, mára a legnagyobb és legrégebbi ösztöndíjprogram lányok számára. A jelentkezőket több szempontból értékelik: tanulmányi eredmény, interjú, tehetség, a fizikai erőnlét és önkifejezés kategóriákban. A verseny döntőjét 23 éven át a televízió is közvetítette. A program központi gondolata, hogy a lányok a “legjobb önmagukat” adják – és ennek a követelménynek Anna mindennap megfelel.

Így köszönte meg, amikor megnyerte az ösztöndíjat:

– A Distinguished Young Women adásain nőttem fel és arról ábrándoztam, hogy ilyen versenyeken vehessek részt. A Down-szindróma nem jelenti azt, hogy nem tudok álmokat szőni. A szüleim segítettek, hogy valóra váltsam minden álmomat. Magabiztos lettem. Bátorságot tanultam. Megtanultam kilépni a komfortzónámból, hiszen nyilvános beszédeket sem szívesen tartok. Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem a Distinguished Young Women versenyen.

A végzős középiskolások számára meghirdetett DYW programban a tanulmányi teljesítmény és személyes jellemzők mellett hangsúlyos a társadalmi és civil tevékenység is. Anna rendkívül motivált, elszánt és szorgalmas. Teljes inklúzióban vesz részt (minden tantárgyat együtt tanul tipikus fejlődésű kortársaival) és tagja a National Beta Clubnak (országos diákszervezet, amelybe megfelelő tanulmányi eredménnyel, társadalmi munkával és példamutató magatartással lehet bekerülni). Játszik az iskolai softball csapatban és a cheerleader csapatban. Második évét fejezete be a University of West Alabama pomponlány csapatában. Modellként dolgozik és sok elfoglaltsága mellett is fontosnak tartja a közösség szolgálatát. Egy hospice szervezetnél végez önkéntes munkát, ahol nemrégiben egy részmunkaidős állást is felajánlottak neki. Természetes számára, hogy a fogyatékossággal élők érdekében is fellép. Mindössze 16 évesen lett a Down-szindrómásokkal kapcsolatos előítéletek felszámolásáért dolgozó nemzetközi nonprofit szervezet, a “Nothing Down” nagykövete.

Annát nem a plusz kromoszómája határozza meg. Édesanyja egykori félelmeit meghazudtolva Annának csodás élete, sok jó barátja van, és annyi anya-lánya programot szerveznek, amennyit csak be tudnak zsúfolni az elfoglaltságok sorába. Anna jelenlegi legnagyobb terve a jogosítvány megszerzése: az ideiglenes vezetői engedélyhez szükséges vizsgát (Permit test) már le is tette. Nagy tervei vannak, és nem hagyja, hogy korlátok közé szorítsák.