Boldogság Down-szindrómás gyerekkel: kihozzuk a legjobbat egy rossz helyzetből?

2015-09-30 | Család| Családi élet| Down-szűrés| Pozitív eredmény| Történetek

Amikor 13 hetes várandós voltam, megkaptuk a diagnózist, hogy a harmadik és utolsó gyerekünk, a kisfiunk, akit örömünkben Cukorbabának becéztünk, Down-szindrómás lesz. Először összetörtem és megrémültem, hogy milyen életünk lesz ezután, mi lesz számunkra majd az új “hétköznapi.”

 

Két évvel később ezek az “új hétköznapok” ugyanolyanok, mint más családokban, csak minden héten néhány fejlesztő foglalkozással több. Most már látom, milyen szerencsések vagyunk és nagyon örülök, hogy Dash a mi kisfiunk lehet.

 

Dash

 

Ugyanakkor a szívem mélyén van bennem valami szomorúság is. Amikor emberek között vagyunk, sokan megnéznek minket és ezt már meg is szoktuk. A legtöbben kíváncsiak azokra, akik másképp néznek ki vagy másképp viselkednek. Kíváncsiak Dash-re. Rámosolyognak, integetnek neki, és ő ennek örül is, mert szereti az embereket. Ami zavar, az a néhány tekintet, amiben sajnálatot vélek felfedezni. Az olyan megjegyzések, amik alapjában véve azt jelentik, hogy a legjobbat hozzuk ki egy szerencsétlen helyzetből.

 

Szeretném nagyon-nagyon világossá tenni, hogy szó sincs semmiféle szerencsétlen helyzetről. A boldogságot nem csak magunkra erőltetjük. A vidámságunk, a mosolyunk és ami a legfontosabb, a szeretetünk nagyon is valóságos. Tényleg rendkívül szerencsésnek érezzük magunkat, hogy ezzel a kisfiúval élhetünk. Szerencsések, és nem is csak egy kicsit, hanem mint aki megütötte a főnyereményt. És nem ő a szerencsés, hogy ebbe a családba született, hanem mi vagyunk a szerencsések, hogy ő is része a családunknak.

 

Ha olyannal találkozol, aki más, mint te vagy a gyereked, ne fordulj el tőle, inkább tedd fel a kérdéseidet és ismerd meg azt a gyereket. Lehet, hogy barátra leltek egymásban és valószínűleg tanulhatsz valamit magadról, amit korábban nem tudtál. Mindnyájan különbözőek vagyunk és a mi családunkban a különbözőség érték.

 

Dash nagyon sokat tanított nekem saját magamról, mióta várandósan megkaptam a diagnózist. Nélküle ezt mind nem tudnám. A világunk határozottan fényesebb és szebb, mióta ő is belépett közénk. Őszintén hiszek abban, hogy ő egy személyes ajándék a számomra. Élete eddigi két évében már sokkal többet adott nekem, mint amennyit valaha is visszaadhatnék neki.

 

Ha meglátod valahol a családunkat, és olyan benyomásod támad, hogy nagyon szeretjük egymást és büszkék vagyunk a Down-szindrómás fiunkra, hidd el, hogy ez nem azért látszik így, mert képesek vagyunk egy szerencsétlen helyzetben is pozitívan viselkedni. Azért látszik így, mert így is van.

 

Dash a családja körében

Ha úgy látod, hogy boldogok vagyunk, jól látod

 

írta: Kim Kann, forrás: The Mighty

Vélemény, hozzászólás?